HU225828B1 - Starter - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 225 828 Β1

A találmány tárgya önindító belső égésű motorhoz, amelynek önindító motorja, az önindító motor által meghajtott hajtótengelye és a hajtótengellyel működtető kapcsolatban álló, hossztengelye irányában elcsúsztatható hajtott tengelye van. A hajtott tengely a belső égésű motor fogaskoszorújába kapcsolódó fogaskerékkel van felszerelve. A hajtott tengelyt a fogaskeréknek a fogaskoszorúba kapcsolódásához az önindító motor állórészén egy, az önindító motor áram alá kerülésekor a motortengely körül elforduló és a hajtott tengelyt tengelyirányba előtoló elem, előnyösen póluscső van elhelyezve.

A belső égésű motorok körében széles körben elterjedt a csavarhajtású önindító. Ezeknek a csavarhajtású önindítóknak elektromos önindító motoruk van, amelynek a hajtótengelye egy, a hajtótengely hossztengelyének irányában eltolható hajtott tengellyel áll összeköttetésben. A hajtótengely önindító motortól távolabbi vége meredek emelkedésű menettel van ellátva, amelyhez a hajtott tengely menesztőszára van forgathatóan és eltolhatóan rendelve. A hajtott tengely menesztőszára szabadonfutóval van egy fogaskerékkel ellátott szárral összekötve. Az önindító motor bekapcsolásakor a hajtott tengely a menesztőszárral, a szabadonfutóval és a fogaskerékkel előretolódik úgy, hogy a fogaskerék a belső égésű motor fogaskoszorújába kapcsolódjon. A mechanikus kapcsolási funkciót általában mechanikus relé látja el, amely általában egyben az önindító motor kapcsolófunkcióját is végzi. A bekapcsoló- és kapcsolófunkció ilyen kombinációja az önindítóba indítórelé beépítését követeli meg. Mivel az önindító a gépjárművek deformálódó felében van, baleset esetén fennáll a veszélye annak, hogy az önindító telepfeszültség alatt lévő részei a földelést jelentő karosszériához érnek, ez pedig rövidzárlathoz vezet. Egy ilyen önindítót ismertet a DE 196 25 057 C1 számú szabadalmi leírás.

Indítórelé nélküli önindítót, amely az önindító bekapcsolófunkcióját végzi, ismertettek a 100 16 706.3 számú német bejelentésben. Ez az önindító az úgynevezett fékező-csavarhajtású elv alapján működik. Ennél az önindító motornak póluscsöve van, amely a motor áram alá helyezésekor a motortengely körül elfordul. A póluscső elfordulása fékezőmechanizmust indít el, amely a hajtott tengely menesztőszárára fékezőnyomatékot fejt ki. Ezen fékezőnyomaték hatására a menesztőszár a motor hajtótengelyének meredek emelkedésű menetén előretolódik úgy, hogy az önindító fogaskereke a belső égésű motor fogaskoszorújába bekapcsolódik. A korábbi német bejelentés kiviteli példáinak megfelelően a fékszerkezet vagy egy, a menesztőszárral összekötött fékdobból áll, amely fékezőékkel van összenyomva, vagy egy kilincsből, amely a menesztőszárral súrlódással záróan összekötött tárcsán mozgatható, így a kilincs és a menesztőszáron lévő tárcsa közötti alakzárás miatt fékezőnyomatékot fejt ki. Mind a fékezőék, mind a kilincs helyváltoztatásához szükség van a póluscső forgómozgásából a menesztőszárra átadódó sugárirányú erőre, amelyet egy mechanizmus elvezet.

A találmány célja az ismert önindítók szerkezeti kialakításának egyszerűsítésével indítórelé nélküli önindító kifejlesztése, amely az eddigieknél biztonságosabban és megbízhatóbban működik.

A találmány által kitűzött célt a bevezetőben meghatározott önindítóval úgy érjük el, hogy az önindítónak az állórész elfordulását közvetlenül a hajtott tengely tengelyirányú mozgásává alakító eszközei vannak.

A találmánnyal elhagyható az indítórelé, amely a bekapcsolási folyamat során a hajtott tengely előretolását indítja el. Ezenkívül nagyon egyszerű technikai eszközökkel megoldható az állórész elfordulásának átalakítása a hajtott tengely tengelyirányú mozgásává.

A találmány előnyös kiviteli alakjai és továbbfejlesztése az aligénypontokból következik.

Egy előnyös kialakítás szerint az állórész elfordulásának a hajtott tengely tengelyirányú mozgásává alakítása vezetőrésszel és azon tengelyirányban elmozdulni képes vezetőtaggal van megoldva. A vezetőrész vagy a vezetőtag a tengelyirányban eltolható hajtott tengellyel működtető kapcsolatban áll, és a vezetőrész vagy a vezetőtag az önindítónak a tengelyirányban el nem mozduló részén van kialakítva. A vezetőtag az állórész elfordulásakor a vezetőrészen elcsúszik. A vezetőrész és a vezetőtag úgy van kialakítva, hogy a vezetett tagnak a vezetőfelületen történő elcsúszásakor a hajtott tengely tengelyirányú mozgást végez. A vezetőrész és a vezetőtag közötti súrlódást golyókkal vagy görgőkkel lehet csökkenteni.

Előnyös módon a hajtott tengelyen elforgatható és az előretolás irányában rugóerővel megtámasztott tárcsa van csapágyazva. Ez a rugóerő segíti az önindító fogaskerekének a belső égésű motor fogaskoszorújához kapcsolódását.

Az önindító elem alak- és/vagy erőzáró módon van a tárcsával összekapcsolva úgy, hogy az állórész elfordulása közben a tárcsán lévő vezetőtag a hajtott tengelyen előretolási irányban elhelyezett vezetőrészen tengelyirányban elcsúszik, és eközben a tárcsa a hajtótengellyel tengelyirányú mozgást végez.

A vezetőrész vagy a vezetőtag az állórészen is kialakítható.

Előnyös módon az állórészelem az állórészhez tartozó póluscső, amely a motortengely körül elfordulóan van csapágyazva, és rugója van, amely a motor áram alá helyezésekor a póluscsőre ható forgatónyomaték ellen hat.

Célszerű, ha a tárcsa és az önindító háza között rugó van elhelyezve, amely a tárcsára és így a hajtott tengelyre az előretolás irányával ellentétes irányú rugóerővel hat. Ez a rugó segíti az önindító kikapcsolását.

Mint az ismert csavarhajtású önindítóknál, a találmány szerinti önindítónál is hasznos a hajtott tengelyt a hajtótengelyről meredek emelkedésű menettel meghajtani.

A találmányt a rajzokon bemutatott kiviteli példák alapján bővebben ismertetjük. A rajzokon az

1. ábra az önindító hosszmetszete, a

2-4. ábrák az önindító részletének perspektivikus képei, a póluscső és a hajtott tengely különböző állásainál, az

HU 225 828 Β1

5. ábra a hajtott tengelyen lévő tárcsa és az abba kapaszkodó póluscső egy másik kialakításának egy részlete perspektivikus ábrázolásban.

Az 1. ábrán hosszmetszetben ábrázolt önindítónak kétrészes háza van. Az egyik 1 házrész az önindító motort veszi körül, a második 3 házrész az önindító csapágyazását fogja körül. Az önindító motor ismert módon 5 állórészből és abban forgathatóan csapágyazott 7 rotorból áll. Az 5 állórésznek 9 póiuscsöve és abban elhelyezett, állandó mágnesként kialakított 11 állórészpólusa van. A 9 póluscső a 7 rotor körül koncentrikusan elhelyezett 11 állórészpólus részére mágneses zárást képez. A 7 rotor 13 motortengelye egy lemezzel elfordulásmentesen össze van kötve. A lemez nem ábrázolt hornyaiban egy vagy több rotortekercselés van elhelyezve.

Az önindító motorból kiálló 13 motortengely hajtóművel, pontosabban 15 bolygóművel van összekötve. A 13 motortengely 17 napkereket hajt meg, a 17 napkerék 19, 21 bolygókerekekkel kapcsolódik, amelyek 23 belső fogazású kerékben gördülnek le. A 23 belső fogazású kerék 25 közbenső csapággyal van összekötve. A 19, 21 bolygókerekeket 27 bolygókeréktartó tartja. A 25 közbenső csapágy nem elmozdíthatóan és nem elfordíthatóan van az önindító 3 házához rögzítve. A 27 bolygókeréktartó nem elforgathatóan van a 29 hajtótengellyel összekötve, például azzal egy darabból készült.

A 29 hajtótengelyhez a 33 hajtott tengely 31 menesztőszára van csatlakoztatva. A 29 hajtótengely és a 31 menesztőszár között meredek emelkedésű 35 menet van kialakítva. Ez a 29 hajtótengelyt és a 31 menesztőszárat összekötő meredek emelkedésű 35 menet egy úgynevezett bekapcsolóhajtást ábrázol. A 31 menesztőszár 39 szabadonfutó 37 külső gyűrűjén megy keresztül. A 39 szabadonfutó 37 külső gyűrűje egy nem ábrázolt rögzítőtest segítségével 41 belső gyűrűt hajt meg, amely a 33 hajtott tengely 43 fogaskerékszárával van összekötve. A 43 fogaskerékszárnak az önindító 3 házrészéből kiálló végén 45 fogaskerék van. A 43 fogaskerékszár a 13 motortengely forgásakor a 29 hajtótengely és a 33 hajtott tengely közötti meredek emelkedésű 35 menetként megvalósított bekapcsolóhajtás által előretolódik úgy, hogy a 45 fogaskerék nem ábrázolt belső égésű motor 47 fogaskoszorújába kapcsolódik. Az előretolási és visszahúzási folyamatot később még részletezzük.

Az 1. ábrán bemutatott kiviteli példánál a 29 hajtótengely a 33 hajtott tengelyen belül két, tengelyirányban egymás mögött elhelyezett 49, 51 csapággyal van elforgathatóan csapágyazva. A 33 hajtott tengely a 3 házrészben 53 csapággyal van tengelye körül elforgathatóan csapágyazva.

Az önindító motor 9 póluscsöve a 13 motortengely körül meghatározott szögben (kb. 10-30°) elforgathatóan van csapágyazva. A 9 póluscsövön egy vagy több - előnyösen három - 55 kar található, amelyek a 3 házrészbe nyúlnak be, ahol a 33 hajtott tengely meghajtása található. A 9 póluscső minden egyes 55 karja át van vezetve a 3 házrészhez elfordulásmentesen rögzített 25 közbenső csapágy felületén lévő 57 hornyokon. A 25 közbenső csapágyon lévő 57 hornyok mindegyike két 59, 61 ütközővel rendelkezik, amelyek a 9 póluscső 13 motortengely körüli elfordulását határolják. A 25 közbenső csapágy 57 hornya, annak két 59, 61 ütközője és a 9 póluscső azon átvezetett 55 karja perspektivikus ábrázolásában a 2-4. ábrákon bemutatott önindító metszetében látható.

Amikor az önindító motor áram alá kerül, a 7 rotor és az 5 állórész között uralkodó elektromágneses erő miatt a 9 póluscsőre forgatónyomaték hat, amelynek a hatására a 9 póluscső egy meghatározott irányban, például az óra járásának megfelelően, a motortengely körül elfordul. Egy, a rajzon nem ábrázolt rugó ez ellen a 9 póluscsőre ható forgatónyomaték ellen hat. A rugó például a 25 közbenső csapágyba építhető. A 9 póluscsőre ható forgatónyomaték nagysága a rotortekercselésen átfolyó áramerősségtől függ.

A 33 hajtott tengely 31 menesztőszárán 63 tárcsa van a 33 hajtott tengely 31 menesztőszára körül elforgathatóan csapágyazva. A 33 hajtott tengelyen a 63 tárcsa tengelyirányú eltolódás ellen biztosítva van. Ez történhet például egy, a 31 menesztőszárra szerelt 65 tartógyűrűvel, amelyre a 63 tárcsa felfekszik. A 65 tartógyűrű 67 biztosítógyűrűvel van a 29 hajtott tengely irányában történő tengelyirányú elmozdulás ellen biztosítva. A 63 tárcsa 39 szabadonfutó felőli oldalán 69 támasztógyűrű van a 31 menesztőszárra helyezve, amelyet egy, a 39 szabadonfutó 37 külső gyűrűjére támaszkodó rugó nyom a 63 tárcsához. Ezt a rugót a 45 fogaskerék 47 fogaskoszorúba történő bekapcsolásánál betöltött szerepe miatt a továbbiakban 71 bekapcsolórugónak hívjuk. A 63 tárcsa és a 3 házrész között egy további rugó van elhelyezve, amely a 71 bekapcsolórugóhoz hasonlóan nyomást fejt ki a 63 tárcsára és ezáltal a 33 hajtott tengelyre, a 33 hajtott tengely előretolási iránya ellenében. Ezt a második rugót a továbbiakban 73 kikapcsolórugónak hívjuk, a 45 fogaskerék 47 fogaskoszorúból történő visszahúzásakor betöltött szerepe miatt. Az előbb említett bekapcsoló- és kikapcsolóerőket az önindítónak az ábrákon bemutatottakhoz képest más helyén elhelyezett rugókkal is ellensúlyozhatjuk. Például elhelyezhető a 73 kikapcsolórugó a tengelyirányban eltolható 33 hajtott tengely 43 fogaskerékszára és a tengelyirányban fix 29 hajtótengely fogaskerekű vége között.

A bekapcsolás folyamatát a 2-4. ábrák segítségével mutatjuk be, amelyek a folyamat különböző stádiumait ábrázolják.

A 63 tárcsa külső peremén a 9 póluscső minden 55 karja számára 75 horony van kialakítva, amelyek úgy vannak tervezve, hogy a 9 póluscső bármely 55 karjának sugárirányú mozgástere ne legyen, de amelyben az 55 kar tengelyirányban eltolható legyen, így lehetővé válik, hogy a 63 tárcsa a 31 menesztőtengelyen a 9 póluscső elfordulásával együtt elfordul, és a 63 tárcsa a 9 póluscsőhöz képest tengelyirányban eltolódik. A 63 tárcsán legalább egy, a 9 póluscsőhöz irányított tengelyirányú 77 kidomborodás van. A 63 tárcsa

HU 225 828 Β1 kidomborodásának környezetében a 25 közbenső csapágyhoz rögzített, a 63 tárcsa felé forduló tengelyirányú 79 nyúlvány van. A 79 nyúlvány 81 vezetőfelülettel van ellátva, amely mentén a 63 tárcsa 77 kidomborodása csúszni tud. A 81 vezetőfelület és a 77 kidomborodás olyan kialakítású, hogy a 63 tárcsa előretolódik, amikora 77 kidomborodás a 81 vezetőfelületen végigcsúszik.

A 2. ábrán az önindító nyugalmi állapotában látható, amikor az önindító motor nem kap áramot. Ekkor a 9 póluscsőre nem hat forgatónyomaték, így az a 25 közbenső csapágy 57 hornyának bal 59 ütközőjénél van. Ebben az állásban a 33 hajtott tengely a ráhelyezett 63 tárcsával az önindító motor irányában annyira vissza van húzva, hogy a 63 tárcsa 77 kidomborodása a 25 közbenső csapágyra felfekszik. Amikor az önindító motor áramot kap, a 9 póluscsőre forgatónyomaték hat, amely a 2-4. ábrákon látható kivitel példán az önindító fogaskerekű vége felől nézve, az óra járásával megegyező irányú. Növekvő motorárammal a 9 póluscső 55 karjaival elfordul a 25 közbenső csapágyon lévő minden karhoz hozzárendelt 57 horonyban a második 61 ütköző irányában.

A 3. ábrán egyértelműen látható, hogy a 9 póluscső 55 karjai elfordulásukkor a 63 tárcsát is magukkal viszik, így a 63 tárcsa 77 kidomborodása elcsúszik a 25 közbenső csapágyhoz rögzített 81 vezetőfelületen, és az a 33 hajtott tengellyel együtt előretolódik a belső égésű motor fogaskoszorújának irányába. Ilyen módon a 33 hajtott tengely addig tolódik előre, amíg az önindító 45 fogaskerekének fogai a belső égésű motor 47 fogaskoszorújának fogaihoz ütköznek. A 29 hajtótengely és a 31 menesztőszár közötti meredek emelkedésű 35 menet segítségével a 33 hajtott tengely a 45 fogaskerékkel tovább nyomódik előre a 71 bekapcsolórugó rugóereje ellenében, és addig fordul tovább, amíg a 45 fogaskerék fogai a belső égésű motor 47 fogaskoszorújának fogárkaiba hatolnak, és további előretolással a 33 hajtott tengely 45 fogaskereke bekapcsolódik a 47 fogaskoszorúba. Ezzel a 33 hajtott tengely előretolása befejeződik.

A 3. ábra a 9 póluscső és a 63 tárcsa helyzetét mutatja bekapcsolóállásban. A 9 póluscsőnek a fixen álló 25 közbenső csapágy 57 hornyának 61 ütközőjéig történő továbbfordulásakor a 63 tárcsa addig nyomódik előre a 71 bekapcsolórugó ereje ellenében, amíg homlokoldalával nekiütközik a 25 közbenső csapágyon kialakított, tengelyirányban elhelyezkedő 83 lépcsőfokok legalább egyikének. Ebben az állásban a 63 tárcsa a 33 hajtott tengellyel együtt reteszelve van. Ezt az állást mutatja a 4. ábra.

Az előzőleg bemutatott bekapcsolási folyamat lezárása után az önindító motor által meghajtott 33 hajtott tengely 45 fogaskereke forgatja a belső égésű motort mindaddig, amíg a belső égésű motor beindul. Azután az önindító motor terhelése csökken, így a motorban lévő áramerősség is csökken, ennek hatására a 9 póluscsőre ható forgatónyomaték is csökken. Amikor a 9 póluscsőre ható forgatónyomaték egy meghatározott érték alá csökken, akkor a 9 póluscsövet egy nem ábrázolt rugó visszahúzó rugóereje felülmúlja azt, így a 63 tárcsa reteszelése megszűnik, és 73 kikapcsolórugó a 63 tárcsát a 33 hajtott tengellyel az önindító motor irányába nyomja. Ekkor a 63 tárcsa a fixen álló 79 nyúlvány 81 vezetőfelületén a 9 póluscsővel együtt, az óra járásával ellentétes irányban elfordul, amíg a 9 póluscső 55 karjai vissza nem fordulnak a 25 közbenső csapágyon lévő megfelelő 57 horony 59 ütközőjéig. Ez alatt a folyamat alatt a 45 fogaskerék újra kicsúszik a belső égésű motor 47 fogaskoszorújából. Ez a kikapcsolási folyamat akkor is életbe lép, ha az önindító motor árama megszűnik, például ha levesszük a gyújtást.

Egy szerkezeti változatban a 63 tárcsa és a 25 közbenső csapágy kissé máshogy van kialakítva. Mialatt eddig a 83 lépcső a 63 tárcsa nyílásába hatolt, és sugárirányú ütközőként viselkedett a 63 tárcsa nyílásával szemben, egy további kiviteli példában egyrészt enyhén hajlított hosszúkás lyukként kialakított nyílás van a 63 tárcsán két 77 kidomborodás között. Másrészt ennek megfelelően a 83 lépcső nem a 81 vezetőfelület környezetében van, hanem a 79 nyúlvány homlokoldalán.

Az egyetlen 83 lépcső ebben az esetben a 79 nyúlványból tengelyirányban kinyúló stiftként van kialakítva. Ez a stift fémből készült és a 25 közbenső csapágyba van benyomva. A stift nagy előnye a nagy kopásállóság. A stift a 25 közbenső csapággyal együtt felszórással is készülhet. Az előnyösen acélból készített stift továbbá ultrahangkötési eljárással rögzíthető vagy becsavarható.

Mivel a fémből készült 83 lépcső jó kopásálló tulajdonsággal rendelkezik, a 63 tárcsa vékonyabb lehet, aminek előnye a kisebb súly és a csökkent tömegtehetetlenségi nyomaték.

Az 1—4. ábrákon bemutatott kiviteli példától eltérő módon is átalakítható a 9 póluscső elfordulása a 33 hajtott tengely tengelyirányú mozgásába. Ez általában olyan eszköz segítségével történik, amely vezetőrészből és azon hosszanti irányban elmozdulni képes vezetőtagból áll. A vezetőrész vagy a vezetőtag a tengelyirányban elmozduló hajtott tengellyel működtető összeköttetésben áll, és a vezetőrész vagy a vezetőtag az önindító hajtott tengelyének tengelyirányban el nem mozduló részével van összekötve. A vezetőrész és a vezetőtag úgy van kialakítva, hogy a vezetőtag elcsúszásakor a vezetőrészen a hajtott tengely tengelyirányú mozgást végezzen. A következő példában az 5. ábrán, amely a 9 póluscső és a 33 hajtott tengelyhez tartozó 63 tárcsa részletét mutatja, azt látjuk, hogy a vezetőrészt a 9 póluscső 55 karja képezi. Méghozzá az 55 kar azon részén, amely a tárcsa 75 hornyába átnyúló, a 63 tárcsa felé mutató 85, 87 fogoldalak vannak. A 85, 87 fogoldalak képezik a vezetőrészt a 75 hornyot határoló 89, 91 lépcsőknek. Amennyiben a 9 póluscső elfordul, vagy a 89 lépcső elcsúszik a 85 fogoldalon, vagy a 91 lépcső elcsúszik a 87 fogoldalon, a 63 tárcsa előretolódik. A 89, 91 lépcső 9 póluscső 85, 87 fogoldalain történő fékeződésének csökkentése végett a 89, 91 lépcsők lekerekítettek.

A fentebb bemutatott kialakítású vezetőfelület és vezetőtag közötti súrlódás csökkentésének érdekében, a kettő közé golyók vagy görgők helyezhetők.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Önindító belső égésű motorhoz, amelynek önindító motorja, az önindító motor által meghajtott hajtótengelye (29), és a hajtótengellyel (29) működtető kapcsolatban álló, hossztengelye irányában elcsúsztatható hajtott tengelye (33) van, a hajtott tengely (33) a belső égésű motor fogaskoszorújába (47) kapcsolódó fogaskerékkel (45) van felszerelve, a hajtott tengelyt (33) a fogaskeréknek (45) a fogaskoszorúba (47) kapcsolódásához az önindító motor állórészén (5) egy, az öníndító motor áram alá kerülésekor a motortengely (13) körül elforduló és a hajtott tengelyt (33) tengelyirányba előtoló elem, előnyösen póluscső (9) van elhelyezve, azzal jellemezve, hogy az önindítónak az állórész (5) elfordulását közvetlenül a hajtott tengely (33) tengelyirányú mozgásává alakító eszközei vannak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti önindító, azzal jellemezve, hogy az eszközök vezetőfelületből (81) vagy fogoldalakból (85, 87) kialakított vezetőrészt, és azon tengelyirányban elmozdulni képes, kidomborodásból (77) vagy lépcsőkből (89, 91) álló vezetőtagot tartalmaznak, a vezetőrész vagy a vezetőtag a tengelyirányban eltolható hajtott tengellyel (33) működtető kapcsolatban áll, és a vezetőtag vagy a vezetőrész az önindítónak a hajtott tengellyel (33) tengelyirányban el nem mozduló részén van kialakítva, a vezetőtag az állórész (5) elfordulásánál a vezetőrészen elcsúszik, és a vezetőtagnak a vezetőrészen történő elcsúszásakor a hajtott tengely (33) tengelyirányú mozgást végez.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti önindító, azzal jellemezve, hogy a hajtott tengelyen (33) elforgatható tárcsa (63) van csapágyazva, amely az előretolás irányában bekapcsolórugóval (71) meg van támasztva.
4. 4. A 3. igénypont szerinti önindító, azzal jellemezve, hogy az állórész (5) alak- és/vagy erőzáró módon van a tárcsával (63) összekapcsolva, és a tárcsán (63) kialakított vezetőtag a hajtott tengelyen (33) kialakított vezetőrészhez az állórész (5) elfordulása közben tengelyirányban elcsúszó módon van kapcsolva.
5. 5. A 2. igénypont szerinti önindító, azzal jellemezve, hogy a fogoldalak (85, 87) vagy a vezetőtag az állórészen (5) vannak kialakítva.
6. 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti önindító, azzal jellemezve, hogy az önindító motor állórészéhez (5) tartozó póluscső (9) a motortengely (13) körül elfordulóan van csapágyazva, és a motor áram alá helyezésekor a póluscsőre (9) ható forgatónyomaték ellen ható rugós eleme van.
7. 7. A 3. igénypont szerinti önindító, azzal jellemezve, hogy a tárcsa (63) és az önindító házrésze (3) között a tárcsára (63) és így a hajtott tengelyre (33) az előretolás irányával ellentétes irányú erővel ható kikapcsolórugó (73) van elhelyezve.
8. 8. Az előző igénypontok bármelyike szerinti önindító, azzal jellemezve, hogy a hajtótengely (29) a hajtott tengelyt (33) menet (35) által hajtja meg.