HU221974B1 - Eljárás trombingátló hatású fluortartalmú peptidszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás (IA) általános képletű antitrombotikushatású vegyületek – ahol n értéke 0 vagy 1; R1 jelentése hidrogénatomvagy 1–4 szénatomos alkilcsoport, R2 jelentése hidrogénatom vagy 1– 4szénatomos alkilcsoport, R3 jelentése –CF2(CH2)tCH3, vagy–CF2(CH2)tCOOR4 csoport, ahol t értéke 2, 3 vagy 4, és R4 jelentésehidrogénatom vagy 1–6 szénatomos alkilcsoport; A jelentése fenil- vagyciklohexilcsoport, valamint hidrátjaik és gyógyászatilag alkalmazhatósavaddíciós sóik előállítására, melynek során valamely (14a) általánosképletű vegyületről a védőcsoportokat lehasítják, és kívánt esetben akapott vegyületet gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóvá és/vagyhidráttá alakítják. ŕ

Description

A találmány új (LA) általános képletű diíluorozott alkiltripeptid-származékok és ezeket a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására vonatkozik.

A találmány szerinti új vegyületek, trombin- és tüdőpeptidáz-gátló hatásúak és antikoagulánsként a tromboflebitisz, koronáriás trombózis kezelésében alkalmazhatók, valamint használhatók az asztma kezelésére is.

Az irodalomban leírtak hasonló, de nem azonos kémiai szerkezetű vegyületeket, például az EP 410 411 szabadalmi leírás olyan peptidázszubsztrát-analógökat ismertet, melyeknél a terminális karboxilcsoport pentafluor-etil-csoporttal van helyettesítve. A Biochemistry vol. 24 (1985) közlemény trifluor-keton hidrolitikus enzimgátlókat és a FEBS Letters vol. 220 (1987) perfluoralkil-keton-csoportot tartalmazó specifikus reningátló peptideket ír le.

A találmány tárgya tehát eljárás új (LA) általános képletű vegyületek, sztereoizomeijeik és azok keverékei, hidrátjaik, valamint gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik előállítására.

Az (LA) általános képletben n jelentése egész szám, melynek értéke 0 vagy 1;

Rj jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport;

R₂ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport;

R₃ jelentése -CF₂(CH₂)^CH₃ vagy -CF^CH^COORj csoport, ahol t jelentése egész szám, melynek értéke

2,3 vagy 4, továbbá R4 jelentése hidrogénatom vagy

1-6 szénatomos alkilcsoport;

A jelentése fenil- vagy ciklohexilcsoport.

A természetes aminosavak - a glicin kivételével tartalmaznak egy királis szénatomot. Ha másként nem jelöljük a vegyületek az optikailag aktív L-konfigurációjú aminosavak, kivételt képez a Phe (fenil-alanin), amely D-konfígurációjú, ahogyai) azt a képletrajzokon jelöltük

Az (IA) általános képletű tripeptidek bármilyen nem toxikus, gyógyászatilag alkalmazható szerves vagy szervetlen savval sókat képezhetnek. Megfelelő sók képzésére alkalmas szervetlen savak: hidrogén-klorid, hidrogén-brotnid, kénsav, foszforsav; a savas fémsók, így a nátrium-monohidrogén-ortofoszfát és kálium-hidrogén-szulfát. Megfelelő sók képzésére alkalmas szerves savak például a mono-, di- és trikarbonsavak, így az ecetsav, trifluor-ecetsav, glikolsav, tejsav, piruvinsav, malonsav, borkősav, glutársav, fumársav, almasav, borostyánkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi-maleinsav, benzoesav, hidroxi-benzoesav, fenil-ecetsav, fahéjsav, szalicilsav, 2-fenoxi-benzoesav; a szulfonsavak, így a metánszulfonsav és 2-hidroxi-etánszulfonsav.

A találmány szerinti eljárással előállított peptidek sóit például úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő prekurzomál végzett savas védőcsoport-lehasítás után a végterméket sóként izoláljuk, és ezt a sót ismert módon szabad bázissá, kívánt esetben a bázist gyógyszerészetileg elfogadható más sóvá alakítjuk.

Az általános képletekben a szubsztituensek alkilcsoport jelentése egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoport lehet, ilyen például a metil-, etil-, propil-, izopropil-, budi-, izobutil-, terc-butil-, pentil-, izopentil-, szek-pentil-, hexil- és izohexílcsoport. Rj és R₂ alkilcsoport jelentése esetén előnyös, ha egyik vagy mindkét alkilcsoport metilcsoport.

A találmány szerinti eljárás során valamely (14a) általános képletű vegyületről - ahol A’ jelentése... (CH₂)„A csoport; n=0 vagy 1, R’j jelentése Rj vagy Nvédőcsoport - eltávolítjuk a védőcsoportokat, és kívánt esetben a kapott vegyületeket gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóvá és/vagy szabad bázissá alakítjuk.

Az (IA) általános képletű vegyületek esetében a Pj α-aminosavmaradék (arginin) DL-konfigurációjú lehet; a P₂ α-aminosavmaradék (prolin) L-konfigurációjú; a P₃ csoport (azaz, a...(CH₂)„A csoport) a-szénatomján lévő α-aminosavmaradék vagy szubsztituens D-konfígurációjú, az előnyös maradék Phe és az előnyös szubsztituens ciklohexil-metil-csoport.

A találmány szerinti eljárást és az eljárás intermedieijeinek egy előnyös előállítási módját az A reakcióvázlat szerint végezhetjük.

Az (IA) általános képletű fluorozott alkil-tripeptidek szintézisének lényege 2-fenil-5(4H)-oxazolon és például trifluor-ecetsav, pentafluor-propionsav vagy difluor-pentánsav (a kívánt R₃ csoporttól függően) acilhalogenidjeinek vagy anhidridjeinek módosított Dakin-West-reakciója, amikor kulcsintermedierként polifluor-alkil-keton-aminosav-származékokat kapunk. A továbbiakban ezeket az aminosavszármazékokat alakítjuk át a kívánt (I) általános képletű peptidekké. A reakciókat az A reakcióvázlaton mutatjuk be.

Az A reakcióvázlaton 0 jelentése fenilcsoport,

A’jelentése...(CH₂)*A, n értéke nulla vagy 1,

R jelentése 0C(O)NH(CH₂)₃-csoport,

R’i jelentése Rj jelentésével azonos vagy N-védőcsoport,

R₂ és R₃ jelentése a fentiekben megadott,

DCC jelentése diciklohexil-karbodiimid,

NMM jelentése N-metil-morfolin,

HOBt jelentése hidroxi-benzotriazol(hidrát),

TFA jelentése trifluor-ecetsav,

TFAA jelentése trifluor-ecetsavanhidrid, és A, Rj, t jelentése az előzőekben megadott.

Az előnyös aminvédőcsoportok a Boc (butoxi-karbonil) vagy CBz (benzil-oxi-karbonil); és, bár az arginincsoport előnyös védőcsoportja a rajz szerint Boc, CBz csoport is alkalmazható.

Az A reakcióvázlat szerinti eljárást végrehajtva, a (3) általános képletű N-biszbenzoilezett aminosavat ismert módon (AC₂O, 30 perc, 90 °C-os olajfürdő-hőmérséklet) ciklizáljuk, a (4) általános képletű 5(4H)oxazolon jó kitermeléssel történő keletkezése közben. Az oldószer elpárologtatósával igen tiszta vegyületet kapunk, amelyet tisztítás nélkül használhatunk fel a következő reakciólépésben. A (4) általános képletű oxa2

HU 221 974 Β1 zolont módosított Dakin-West-eljárással alakítjuk az (6) általános képletű vegyületté. A reakciót a megfelelő polifluorsav-acil-halogeniddel [+-trietil-amin(NEt₃)] vagy anhidriddel, 40 °C-on (olajfurdő-hőmérséklet), nitrogénatmoszférában hajtjuk végre, a reakcióidő 24 óra. (²H- és ¹⁹F-NMR figyelés). Amikor minden (4) általános képletű kiindulási anyag elfogy, a fő termék az (6) általános képletű, 4-es szénatomon acilezett oxazolonszármazék. A maradék anhidridet és a képződött polifluorozott savakat vákuumban eltávolítjuk (1,33 Pa; 25-70 °C olajfurdő-hőmérséklet, aceton/szárazjég kondenzfolyadék).

A (3) általános képletű vegyületeket közvetlenül is átalakíthatjuk (6) általános képletű vegyületekké, R₃ -anhidridekkel vagy R₃-acil-halogenidekkel való kezeléssel, ez esetben az intermediereket nem izoláljuk. Az olajos maradékot ezután frissen készített vízmentes oxálsav telített tetrahidrofurános oldatával keveijük. (A kereskedelmi oxálsavat 16 órán keresztül, 100 °C-on szárítjuk egy szárítókemencében. Két egymást követő szublimálás (1,33 Pa, 90 °C) után vízmentes oxálsavat (olvadáspont 104 °C) kapunk, amelyet nitrogénatmoszférában egy lombikba helyezünk és egy választófallal lezárunk. A szilárd anyaghoz vízmentes tetrahidrofuránt adunk, amíg a szilárd anyag legnagyobb része feloldódik (körülbelül 4 ml/g), és a kapott oldatot szobahőmérsékleten körülbelül 16 órán át keverjük, amíg a gázképződés teljesen leáll. Feldolgozás (például etil-acetát/víz, vizes nátrium-hidrogén-karbonát, sós víz; szárítás magnézium-szulfát felett) után kielégítő termeléssel megkapjuk a kívánt (7) általános képletű fluorozott származékot keton és hidratált formái képében.

A (7) általános képletű α-benzamidszármazékok átalakításakor a polifluor-alkil-keton funkciós csoportot védeni kell. Ezt úgy érhetjük el, hogy a (7) ketont redukáljuk (nátrium-bór-hidrid, etil-alkohol) a (8) általános képletű alkohollá. A két benzamido funkciós csoportot savas hidrolízissel hasítjuk, a (9) általános képletű diamino-polifluor-alkil alkoholszármazékok keletkezése közben. A (9) általános képletű diamino-alkoholszármazék laterális aminocsoportjának szelektív védelmét a (10) általános képletű trifluor-acetamid keletkezése közben trifluor-ecetsavanhidrides reakcióval érjük el, amelyet trifluor-ecetsavban hajtunk végre. A ω-aminocsoportnak a teljesen védett (11) általános képletű argininanalóggá való átalakítását bisz-Boc-S-metil-izotiokarbamidos reakcióval, trietil-aminban hajtjuk végre. Ezután litium-hidroxiddal, tetrahidrofurán/víz elegyben eltávolítjuk a védőcsoportot a laterális aminocsoportról a (12a) általános képletű vegyületek keletkezése közben, amelyekből az irodalomból jól ismert eljárások [Nicolaides, E., DeWald, H. Westland, R., Lipnik, M., és Poster, J., J. Med. Chem. 11, 74 (1968)] szerint végezve a reakciót (13a) általános képletű teljesen védett arginin-tripeptid alkoholanalógok keletkeznek. Ezeknek az analógoknak az alkohol funkciós csoportját oxidálva állítjuk elő a megfelelő ketonokat.

Egyéb ismert oxidációs eljárások mellett a (13a) általános képletű vegyületeknek a (14a) általános képletű megfelelő ketonszármazékokká való átalakítására legelőnyösebb a Swem-oxidáció (Synthesis, (1981), 165).

A Swem oxidációs eljárást általában úgy hajtjuk végre, hogy körülbelül 2-10 mólekvivalens dimetil-szulfoxidot (DMSO) körülbelül 1-5 mólekvivalens trifluorecetsavanhidriddel [(CF₃CO)₂O] vagy oxalil-kloriddal [(COC1)₂] reagáltatunk, ezt a reagálószert valamilyen ismert oldószerben, így metilén-kloridban (CH₂O₂) oldjuk, inért atmoszférában, például nitrogéngázban vagy más hasonlóan funkcionáló gázban, vízmentes körülmények között, körülbelül -70 °C és -30 °C közötti hőmérsékleten. Ekkor egy in situ szulfóniumaddukt keletkezik, amelyhez körülbelül 1 mólekvivalens megfelelő alkoholt, így a (13a) vegyületet adjuk. Az alkoholt előzőleg előnyösen valamilyen inért oldószerben, például diklór-metánban, vagy minimális mennyiségű dimetilszulfoxidban feloldjuk. A reakcióelegyet hagyjuk felmelegedni körülbelül -20 °C-ra (körülbelül 10-20 perc alatt), majd a reakciót teljessé tesszük körülbelül

3-8 mólekvivalens valamilyen tercier amin, így trietilamin, N-metil-morfolin stb. hozzáadásával.

Másik megfelelő módszer az alkoholoknak a kívánt ketonokká való átalakítására egy olyan oxidációs reakció, amilyet peijodinánnal (l,l,l-triacetoxi-2,1-benzox-jodol, lásd Diss Martin, J. Org. Chem., 48, 4144 (1983)) hajtjuk végre. Ebben az oxidációs reakcióban körülbelül 1 mólekvivalens alkoholt 1-5 mólekviva- | lens (előnyösen 1,5 mólekvivalens) valamilyen inért ol- í dószerben, így metilén-kloridban szuszpendált peijodi- i nánnal reagáltatunk inért atmoszférában, előnyösen nit- , rogéngázban, vízmentes körülmények között, 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten. A reakcióidő körülbelül 1-48 óra. A keton izolálása után az aminvédőcsoportokat kívánt esetben eltávolíthatjuk.

Egy módosított Jones oxidációs eljárást is végre- j hajthatunk oly módon, hogy az alkoholokat piridi- { nium-dikromáttal reagáltatjuk, valamilyen vízmegkö- ’ tő molekulaszűrő por (például őrölt 3 Angströmös molekulaszűrő) jelenlétében. A reakciót jégecetes ecetsavban, körülbelül 0 °C-50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten hajtjuk végre, majd izoláljuk a terméket és eltávolítjuk az aminvédőcsoportokat.

Úgy is eljárhatunk, hogy valamilyen inért oldószerben (például diklór-metánban in situ 1-5 mólekvivalens krómsavanhidrid-piridin-komplexet [azaz, in situ készített Sarett-reagenst, lásd Fieser and Fieset, „Reagents fór Organic Synthesis” Vol. 1, pp 145 és Sarett et al., J. A. C.-S. 25, 422 (1953)] állítunk elő inért atmoszférában, vízmentes körülmények között, 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten, s ehhez a komplexhez 1 mólekvivalens alkoholt adunk. A reakcióidő körülbelül 1-15 óra, majd a terméket izoláljuk és eltávolítjuk az aminvédőcsoportokat.

Abban a speciális esetben, amikor R₃ jelentése -CF₂(CH₂)_tCOOR₄ csoport, a szükséges intermedierek előállítását a B reakcióvázlat szerint végezhetjük; = ahol Boc, R₄ és t jelentése az előzőekben megadott.

A (17) általános képletű reagálószereket úgy állítjuk elő, hogy bróm-difluor-etil-acetátot [R, H. Abeles and

HU 221 974 Bl

Ch. P, Govardham, Archives of Biochemistry and Biophysics, 280,137 (1990)] a megfelelő aldehiddel reagáltatjuk Reformatsky körülmények között, a megfelelő difluor-diészter alkoholszármazékok keletkezése közben. Ezeket az alkoholokat azután mezilezzük, a mezilezett 5 terméket diaza-biciklo-undekánnal (DBU) reagáltatva eliminációs reakcióba visszük, és az így kapott olefinszármazékot hidrogénezéssel redukáljuk. A fenti mezilációs, eliminációs és hidrogénezni reakciókat ismert módon hajthatjuk végre, például az alábbi irodalmi 10 hivatkozás szerint: Hing L. Sham et al., Biochem. and Biophys. Rés. Comm., 175, 914 (1991). Az így előállított (19) általános képletű intermediert, amely a (12a) általános képletű vegyület része, az A reakcióvázlatban ismertetettek szerint reagáltatjuk. 15

Azon speciális esetben, amikor olyan vegyületet kívánunk előállítani, ahol R₃ jelentése -CF₂(CH₂)₂CH3 csoport, az (5) általános képletű vegyület előállításához használt savanhidrid vagy acil-halogenid szubsztituense a CF₂CH₂CH=CH₂ csoport és amikor a (14a) ál- 20 talános képletű vegyületeket átalakítjuk, az olefin (azaz a -CF₂CH₂CH=CH₂) csoport kettős kötését szintén redukálhatjuk. Abban a speciális esetben, amikor R₃ jelentése CF₂(CH₂)_tCH₃ csoport és t értéke 3 vagy 4, a megfelelő olefineket (CH₂CH₂CH=CHCH₃ vagy 25 CF₂CH₂CH=CHCH₂CH₃) redukáljuk. Ezen utóbbi típusú olefinek előállításánál a kiindulási acil-halogenideket vagy anhidrideket R. W. Láng és társai (Tetrahedron Letters, 29, 3291 (1988) módszerével állíthatjuk elő. 30

A (14a) általános képletű oxidált intermedierek (LA) általános képletű vegyületekké való átalakításának módja lényegében az R_b R₂ és R₃ csoportok jelentésétől függ. Azon esetekben, amikor a végtermékben R]=H és R₂=alkilcsoport jelentésű kell legyen, olyan 35 intermediereket kell alkalmaznunk, ahol R’j jelentése valamilyen védőcsoport és R₂ jelentése 1 -4 szénatomos alkilcsoport. Ilyen esetekben az Rf védőcsoportot és az arginincsoport két védőcsoportját ismert módon, például sósavgáz (éteres vagy TFA (triklór-ecet- 40 sav) diklór-metános kezeléssel távolíthatjuk el. Azon esetekben, ahol R_t és R₂ jelentése egyaránt hidrogénatom, R’] jelentése valamilyen védőcsoport és R₂ jelentése hidrogénatom, mindhárom védőcsoportot (amely előnyösen Boc) a fentiek szerint távolítjuk el 45 olyan esetben, ahol Rj és R₂ jelentése hidrogénatomtól eltérő, R’, jelentése valamilyen védőcsoport (előnyösen CBz) és R’₂=H; az ilyen intermediereket (14a) valamilyen megfelelő aldehiddel (például formaldehiddel, glutáraldehiddel vagy borostyánkősav- 50 anhidriddel) reagáltatjuk hidrogéngáz és csontszenes palládiumkatalizátor jelenlétében, izopropanolban, a kívánt Ν,Ν-dialkilezett pirrolidin vagy piperidinszármazékok keletkezése közben. A megmaradó két Boc védőcsoportot az arginincsoporton sósavas/észteres 55 vagy TFA/diklór-metános kezeléssel, ismert módon lehasíthatjuk.

Az alább következő példák a találmány szerinti vegyületek előállítását szemléltetik anélkül, hogy igényünket ezekre a példákra korlátoznánk. 60

1. példa (referencia)

N-Metil-D-fenil-alanil-N-{l-[3-/(amino-imino-metil)-amino/-propilJ-3,3,4,4,4-pentafluor-2-oxo-butil}-L-prolinamid-dihidroklorid-hidrát

A) lépés: N,N’-[l-(Pentafluor-propionil)-l,4-butándiil]-bisz(benzamid)-hidrát

34,8 ml (50 g, 161 mmol) pentafluor-propionsavanhidridet adunk nitrogénatmoszférában 14,05 g,

4,3 mmol omitin-5(4H)-oxazolon (1. példa, 2. lépés; A reakcióvázlat, (2) képlet) jól összekevert porához. A kapott keveréket 40 °C-on 16 órán át keveijük. Ez idő alatt egy aliquot mennyiséget (kb. 50 mg) kiveszünk ’H- és ”F-NMR (CDCI3) spektrum, mérésekhez. Az ’H-jel eltűnése 4,5 ppm-nél az oxazolon eltűnését jelzi, míg a ’⁹F-jelek [42,7, 46,7 (2S, 2xCF₂) és 80,0; 80,5 (2S, 2xCF₃)] a 3’-N-4-biszpentafluor-propionil-oxazolon képződését jelzik. A további ¹⁹F-jelek a feleslegben lévő pentafluor-propionsavanhidrid (PFPAA) és pentafluor-propionsav (PFPA) jelenlétére utalnak. Ezt követően az oldószereket 55-60 °C-on (67-133 Pa, szárazjég-aceton kondenzáló) körülbelül 6 óra alatt elpárologtatjuk, így sűrű narancssárga olajat kapunk. Egy másik aliquot mennyiségből mért ¹⁹F-NMR-spektrum az összes PFPAA és PFPA eltűnését jelzi. Ezt követően 40 ml telített tetrahidrofurános oxálsavoldatot (15,0 g, 150 mmol) adunk az elegyhez és a kapott narancssárga olajat 55 °C-on 6 órán át keverjük, amíg a gázképződés teljesen be nem fejeződik. Az oldószert elpárologtatjuk (2,66 KPa, 30 °C) és az olajos maradékot etil-acetátban feloldjuk. Ezt az oldatot 15 percig szobahőmérsékleten telített kálium-hidrogénkarbonát-oldattal keveijük, a pentafluor-propionamid dehidrolizálása céljából. Ezután a fázisokat elválasztjuk és a szerves fázist vízzel, 1N sósavval, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk (2,66 KPa, 30 °C; majd 13,3 Pa, 30 °C). A kapott 21,7 g narancssárga olajat szilikagéles gyors folyadékkromatográfiával (500 g; eluens etil-acetát-petroléter 1:3 arányú elegye) tisztítjuk, így két, körülbelül 11 g-os adagot kapunk. Az A2 N-pentafluor-propionamid-tartalmú 11-20 frakciókat bepárolva 7,0 g (27%) anyagot kapunk. Az A-l ketontartalmú 28-105 frakciókat bepárolva 10,1 g (52%) anyagot kapunk fehér szilárd anyag formájában. Összes termelés: 79%, oxazolonra számítva.

A-l ’H-NMR (CDCI3) 8=8,0-7,85 (m, 5H, aril, NH),

7,8-7,4 (m, 6H, aril), 5,5-5,3 (m, 1H, CHCO), 3,9 (széles, t, 2H, NCH₂), 2,3-1,8 (m, 4H, 2CH₂). ’⁹F-NMR (CDCI3) 8=40,33 (d, J=7,5 Hz, CF₂CO),

46,67 (S, CF₂CONH), 80,0 (S, 2CF₃).

A-2 ’H-NMR (CDCI3) 235=8,1-7,8 (m, 4H, aril)

7,7-7,4 (m, 7H, aril, NH), 6,6 (m, 1H, NH), 5,3 (m,

1H, CHCO), 3,7 (széles t, 2H, NCH₂), 2,4-1,8 (m,

4H, 2CH₂).

”F-NMR (CDC1₃/C₆F₆) 8=40,3 (d, J=7,5 Hz, CF₂),

80,0 (S, CFj).

MS (CCI/NH3): 443 (MH⁺).

Az A-2 anyag egy kis mintáját (100 g) etil-acetát/petroléter elegyből hagyjuk kikristályosodni, így 80 mg analitikailag tiszta cím szerinti vegyületet kapunk.

HU 221 974 Bl

Elemanalízis-eredmények a C₂₁H₁₉O₃N₂F₅ (442,39) összegképletre:

számított: C 57,02; H4,33; N6,33;

talált: C 57,14; H4,23; N6,36%.

B) lépés: N,N’-[l-(2,2,3,3,3-Pentafluor-l-hidroxi- 5 propil)-l,4-bután-di]-biszbenzamid

Az A-l és A-2 ketonok redukcióját két különálló reakcióban hajtjuk végre:

1. A-l redukciója

0,43 g (11 mmol) nátrium-bór-hidridet adunk egy 10 részletben 10,1 g (17,1 mmol) A-l pentafluor-etilketon 130 ml etanolban készített, 0 °C-ra lehűtött kevert oldatához. Az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni és még egy óra hosszat keverjük. Ezt követően 6 N sósavat adunk hozzá, amíg a gázképző- 15 dés megáll. Az oldatot ezután nátrium-karbonáttal semlegesítjük és az etanolt elpárologtatjuk. A kapott elegyet újra feloldjuk etil-acetát/víz elegyben és a fázisokat elkülönítjük. A vizes fázist kétszer extraháljuk etilacetáttal és az egyesített szerves fázisokat vízzel és teli- 20 tett nátrium-klorid-oldattal mossuk. Vízmentes magnézium-szulfát felett való szárítás és az oldószerek elpárologtatása után fehér szilárd anyagot kapunk, amelyet szilikagéles gyors folyadékkromatográfiával (300 g töltet, eluens: etil-acetát/petroléter 1/1 majd 4/1 arányú 25 elegye) tisztítunk. A terméktartalmú frakciókat bepároljuk, ilyen módon 5,88 g (77%) kívánt alkoholt kapunk, fehér szilárd anyag formájában.

Rf=0,45,0,50 (etil-acetát/petroléter 1/1) a diasztereomerek foltjai; két rosszul elkülönülő folt. 30

2. A-2 redukciója

A fentiekben, az A-l redukciójánál leírtak szerint eljárva: 6,91 g (15,6 mmol) A-2 ketont, 300 mg (7,9 mmol) nátrium-bór-hidridet reagáltatunk 90 ml etanolban. Ilyen módon 6,05 g (89%) N,N’-[-(2,2,3,3,3- 35 pentafluor-l-hidroxi-propil)-l,4-butándiil]-bisz(benzamid)-ot kapunk fehér szilárd anyag formájában, amely anyag minden tekintetben összehasonlítható a fent kapott anyaggal.

Ή-NMR (CDC1₃.CD₃OL) 8=7,8-7,5 (m, 4H, aril), 40

7,45-7,1 (m, 6H, aril), 4,5 és 4,2 (2m, 1H, CHOH,

3:1 arány), 3,5 (m, 4H, 2CH₂). i’F-NMR (CDClj, CD₃OD, C₆F₆) 8=ABX-rendszer, középpont 36,3-nál; A: 40,3 (J_fa.fb=280 Hz, J_fa. hx=3 Hz); B: 32,3 (Jpb-fa⁼280 Hz, Jfb-hx⁼30 Hz, 45 CF₂), 79,0 (s, CF₃)=1 diasztereoizomer

ABS-rendszer középpont 35,3-nál; A. 36,3 B. 33,3 (a kapcsolási konstansok megegyeznek a fentiekkel)=2 diaszeteroizomer 3/1 arány.

Elemanalízis-eredmények a C₂₁H₂₁O₃N₂F₅ (444,40) 50 összegképletre:

számított: C: 56,76; H: 4,76; N: 6,30 talált: C: 56,94; H: 4,83; N: 6,29%.

C) lépés: 4,7-Diamino-l,l,l,2,2-pentafluor-3heptanol-dihidriklorid 55

Az előző, E) lépésben leírtak szerint előállított alkohol 11,78 g-ját (26,6 mmol) 240 ml koncentrált vizes sósavban feloldjuk és keverés közben forraljuk visszafolyató hűtő alatt, a hidrolízis előrehaladását pedig TLCvel (BuOH/víz/ecetsav=4/l/l) követjük. A 16 óra reak- 60 cióidő lejárta után az oldószert elpárologtatjuk és az olajos maradékot újra feldolgozzuk a fent leírt körülmények között. Amikor a TLC szerint a bisz(amino-alkohol)-képződés teljessé válik, az oldatot szobahőmérsékletre hűtjük és az oldószereket elpárologtatjuk. Az olajos maradékot vízben feloldjuk és az oldatot háromszor 100 ml dietil-éterrel mossuk. A vizes fázist szárazra pároljuk; ilyen módon 8,14 g (99%) kívánt diamino-alkoholt kapunk, barnás hab formájában.

iH-NMR: (D₂O) 8=4,6 (m, 1H, CffOHCF₂), 3,1 (m,

2H, NCH₂), 3,6 (m, 1H, CHN), 2,0 (m, 4H, 2CH₂)

D) lépés: 4-Trifluor-acetil-amino-7-amino-1,1,1,1,1 -pentafluor-3-heptanol-hidroklorid

3,55 ml (25 mmol) trifluor-ecetsavanhidridet adunk cseppenként a C) lépés szerint előállított diamino-alkohol 3,09 g-jának (10 mmol) 50 ml trifluor-écetsavban készített oldatához, keverés közben. Az elegyet 2 órán át keveijük szobahőmérsékleten, majd további 2,5 ml TFAA-t adunk hozzá és a keverést még 10 órán át folytatjuk. Az oldatot bepároljuk, így barna olajat kapunk. Dietil-éter/petroléter eleggyel való triturálás után barnás szilárd anyagot kapunk, amelyet szűrünk és petroléterrel mosunk. Szárítás után halvány színű szilárd anyagot kapunk, amely 3,48 g (95%) cím szerinti vegyület, ezt tisztítás nélkül használjuk fel a következő reakciólépésben.

Ή-NMR (D₂O) 8=4,6 (m, 2H, 2CH), 3,1 (m, 2H,

NCH₂), 2,0-1,7 (m, 4H, 2CH₂).

>⁹F-NMR (D₂O, ref. CF₃CO₂H) 8=ABX-rendszer, középpont -49,00-nál) A. -44,00 (Jfa-fb=280 Hz);

B: —54,00 (Jj7g__FA=280 Hz) Jfb-hx⁼30 Hz)=1 izomer; ABX középpont -49,33-nál, A: 45,00, B: 40,67 (kapcsolási konstansok mint fent)=2 izomer; 4:1 arány.

E) lépés: N-{l-[7-bisz/(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil/-amino]-metilén-amino}-N-(4-trifluor-acetilamino)-3-hidroxi-l,l,l,2,2-pentafluor-heptán

7,3 g (25 mmol) bisz-Boc-S-metil-izotiokarbamidot adunk nitrogénatmoszférában a D) lépés szerint előállított hidrogén-klorid-só 5,1 g-jának (0 mmol) és

3,5 ml (25 mmol) trietil-aminnak 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban készített oldatához, erőteljes keverés közben. Az elegyet 40 °C-on, 60 órán át keverjük. Az oldószereket elpárologtatjuk és az olajos maradékot etil-acetáttal mossuk. Ezt az oldatot vízzel, telített citromsav-, nátrium-hidrogén-karbonát- és nátrium-klorid-oldatokkal mossuk. Vízmentes magnézium-szulfát felett való szárítás és az oldószerek elpárologtatósa után 10 g olajat kapunk, amelyet gyors folyadékkromatográfiával (50 g szilikagél, eluens etil-acetát/petroléter 1/8, majd 3/1 arányú elegye) tisztítjuk. A terméktartalmú frakciókat bepárolva 2,92 g (51%) védett ωguonidino-y-amino-alkoholt kapunk, színtelen hab formájában.

Ή-NMR (CDC1₃, 360 MHz) 8=11,20 (s, 1H, NH),

10,31 (d, J=10 Hz, 1H, NHCOCF₃), 9,73 (széles s,

1H, NHCH₂), 4,45 (t, J=9,5 Hz, 1H, CHN), 4,25 (d, j=22 Hz, C/fOH), 3,75 (m, 1H, OH), 3,64 és 3,23 (2m, 2H, NCH₂), 2,1 és 1,9 (2m, 4H, 2CH₂), 1,45 és 1,40 (2s, 18H, 2 terc-Boc).

HU 221 974 Β1 ¹⁹F-NMR (CDC1₃, ref. C₆F₆) δ=ABX rendszer, középpont 35,50-nél; A: 39,33 (J_FA._FB=277 Hz), B: 32,30 Hz; 1ρβ-ηχ⁼22 Hz)=1 izomer;

ABS-rendszer középpont 34,00-nál; A: 40,05 (J_FA. _fb=277 Hz), B: 27,5 (J_FB._FA=277 Hz, J_FB. hx=22 Hz)=2 izomer, 4:1 arány; 78,87 és 79,40 (2s, 4:1 arány, CF₃); 86,12 és 86,53 (2s, 1:4 arány, CF₃CO).

Elemanalízis-eredmények a C₂₀H₃₀FgN₄O₆.0,5 H₂O (574,47) összegképletre:

számított: C: 41,17; H: 5,36; N: 9,60 talált: C: 41,06; H: 5,15; N: 9,57%.

F) lépés: N-{l-[7-/bisz(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil/-amino]-metilén}-amino-4-amino-3-hidroxi1,1,1,2,2-pentafluor-heptán ml (1 N) frissen készített vizes lítium-hidroxid-oldatot adunk az E) lépés szerinti trifluor-acetamid 3,0 g-jának (5,2 mmol) 50 ml, 9/1 arányú tetrahidrofurán/víz elegyben készült oldatához. Az oldatot szobahőmérsékleten 20 órán át keverjük, amíg a kiindulási anyag el nem tűnik (TLC, etil-acetát/petroléter 1/5 arányú elegye). A tetrahidroíuránt elpárologtatjuk és a vizes oldatot négyszer 50 ml dietil-éterrel extraháljuk. Az egyesített extraktumokat vízzel és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd magnézium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószer elpárologtatósa után 218 g (88%) cím szerinti amino-alkoholt kapunk, fehér szilárd anyag formájában.

Ή-NMR (CDClj) δ=11,5 (m, 1H, NH), 8,4 (m, 1H,

NH), 4,1 és 3,9 (2m, 1H, CHOH), 3,5 és 3,2 (2m,

3H, CHN, NCH₂), 2,5 (m, 2H, NH₂), 1,9-1,4 (m,

4H, 2CH₂), 1,50 (s, 18H, 2 terc-Boc).

¹⁹F-NMR (CDC1₃) δ=ΑΒΧ rendszer, középpont 37,3nál; S: 43,67, (J_FA-_Fb~280 Hz; 1ρβ_Ηχ⁼22 Hz,

CF₂,1 izomer), 79,0-nál (s, CF₃) és ABX-rendszer, középpont 39,0-nál (kapcsolási konstansok mint fent), (CF₂ 2 izomer), 79,5 (S, CF₃); 4:1 arány.

Elemanalízis-eredmények a ά₁₈Η₃ιΡ₅Ν₄Ο₅ (478,46) összegképletre:

számított: C: 45,19; H: 6,53; N: 11,71 talált: C: 45,13; H: 6,44; N: 11,56%.

G) lépés: N-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil]-N-metil-D-fenil-alanil-N-{l-[3-[/bisz/((l,l-dimetiletoxi)-karbonil)-amino/-metilén/-amino]-propil]3,3,4,4,4-pentafluor-2-hidroxi-butil-l-prolinamid 0,96 g (4,7 mmol) diciklohexil-karbodiimidet adunk 1,78 g (4,7 mmol) Boc-N-(metil)-D-Phe-ProOH és 0,711 g (4,7 mmol) N-hidroxi-benzotriazol 50 ml diklór-metánban készített 0 °C-ra hűtött oldatához, keverés közben. Az elegyet 30 percig keveijük 0 °C-on, miközben 2,22 g (4,64 mmol) F) lépés szerint készített amino-alkoholt és 0,52 ml (4,7 mmol) NMMet adunk hozzá. A kapott elegyet 0 °C-on tovább keverjük még fél óra hosszat, majd hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletre. A keverést 16 órán át folytatjuk szobahőmérsékleten. A kicsapódott DCU kiszűrése, a szűrlet telített citromsavas, kálium-hidrogén-karbonátos és nátrium-kloridos mosása, majd vízmentes magnéziumszulfát felett való szárítás és az oldószer elpárologtatósa után viszkózus olajat kapunk. Szilikagéles gyors folyadékkromatográfia (150 g töltet, eluens etil-acetát/petroléter 1/1 arányú elegye) és a terméktartalmú frakciók bepárlása után 3,09 g (70%) kívánt tripeptid-alkoholt kapunk, színtelen olaj formájában.

Ή-NMR: (CD₃OD, 360 MHz) δ=7,2 (m, 5H, aril),

5.1- 4,9 (2m, 1H, CH-Phe), 4,4-3,9 (m, 3H, CH-Pro, CHOH, CHN), 3,7-3,3 és 3,2-2,9 (2m, 6H, 2NCH₂, Phe-CHJ, 2.85-2,7 (5s, 3H, NCH₃),

2,3-1,6 (m, 8H, 4CH₂), 1,5-1,1 (6S, 27H, 3 tercBoc).

i’F-NMR (CD₃OD, C₆F₆ ext. reg., 360 MHz) ő=körülbelül 3 ABX-rendszer, középpont 43,7-nél (CF₂ 1 és 2 izomer, cisz-transz izomerek) és 81,80, 81,55, 81,30 (3S, különböző izomerek CF₃-ja). MS (FAG): 837 (MH+).

H) lépés: N-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil]-N-metil-D-fenil-alanil-N-{l-{3-[[bisz/7(l,l-dimetiletoxi)-karbonil/-amino/-metilén]-amino]-propil}3,3, 4,4,4-pentafluor-2-oxo-butil-l-prolinamid Mágneses keverővei, hőmérővel és nitrogénházbevezetővel ellátott 100 ml-es háromnyakú lombikba 0,52 ml (5,7 mmol) oxalil-klorid 5 ml vízmentes diklórmetánban készült oldatát tesszük. Miután az oldatot -60 °C-ra lehűtjük, 1,2 ml (14,3 mmol) dimetil-szulfoxid 10 ml vízmentes diklór-metánban készült oldatát adjuk hozzá olyan sebességgel, hogy a belső hőmérséklet -55 °C maradjon. Az elegyet -55 °C-on 15 percig keverjük, ezalatt az F) lépés szerint előállított alkohol 3,0 g (3,58 mmol) 20 ml vízmentes diklór-metánban készült oldatát adjuk hozzá cseppenként. A beadagolás befejeztével a hűtőfürdőt eltávolítjuk és a keverést addig folytatjuk, amíg a belső hőmérséklet eléri a -20 °C-ot. Ezen a hőmérsékleten a keverést körülbelül 5 percig folytatjuk és az oldatot újra lehűtjük -55 °C-ra. Ezen a hőmérsékleten 2,5 ml (17,9 mmol) trietil-amint adunk az elegyhez olyan sebességgel, hogy a belső hőmérséklet -55 °C maradjon. Végül 10 ml telített citromsavoldatot adunk az elegyhez és hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletre, majd 200 ml diklór-metánt adunk hozzá. A fázisokat elválasztjuk és a szerves fázist vízzel, telített nátrium-hidrogén-karbonát-, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk. Vízmentes magnézium-szulfát felett való szárítás és az oldószerek elpárologtatósa után körülbelül 3 g színtelen olajat kapunk, amelyet szilikagéles (100 g) gyors folyadékkromatográfiával (eluens: etil-acetát/petroléter 1/2, majd 1/1, majd 2/1 arányú elegye) tisztítunk. A terméktartalmú frakciókat elpárologtatjuk, így 1,0 g (33%) fent leírt tiszta pentafluor-ketont kapunk, színtelen hab formájában. Körülbelül 1,6 g keton és G lépés szerinti kiindulási alkohol keverékét nyeljük ki, amelyet visszacirkuláltathatunk másik oxidációs folyamatba. Ή-NMR (CDC1₃,360 MHz) δ=11,5 (m, 1H, NH), 8,5 (m, 1H, NH), 7,8 (m, 1H, NH), 7,2 (m, 5H, aril),

5.1- 4,3 (m, 3H, α-CH-Phe, a-CH-Pro, aCHCO), 3,7-3,1 és 3,1-2,6 (2m, 9H, 2NCH₂, CH₂C₆H₅, NCH₃), 2,2-1,6 - (m, 8H, 4CH₂),

1,5-1,2 (m, 27H, 9 CH₃).

i’F-NMR (CDC1₃, 360 MHz), δ=40,33 és 40,19 (2S, CF₂CO), ABX-rendszerek, középpont 39,0-nél (CF₂), 80,0 (S, CF₃), 82,7 és 82,9 (2S, CF₃), 4:1 arány.

HU 221 974 Bl

I) lépés: N-Metil-D-fenil-alanil-N-{l-[3-/(aminoimino-metil)-amino/-propil]-3,3,4,4,4-pentafluor2-oxo-butil-l-prolinamid-hidrát

0,9 g (1,07 mmol) H) lépés szerinti előállított tripeptidszármazékot 50 ml vízmentes dietil-éterben felöl- 5 dunk. Ezt követően 200 ml telített sósavgáz/dietil-éter oldatot adunk hozzá és a kapott oldatot szobahőmérsékleten 48 óra hosszat keverjük, nedvesség kizárásával. Körülbelül 100 ml petrolétert adunk hozzá és a csapadékot nitrogénatmoszférában kiszűijük. A szűrletmaradé- 10 kot megszárítva (13,3 Pa, 40 °C) 0,6 g fehér amorf port kapunk, amelyet 20 ml vízben feloldunk és az oldatot Millipor^R szűrőn átszűijük. A szűrletet ezután liofilizáljuk, így 0,5 g (82%) cím szerinti vegyületet kapunk, fehér por formájában. 15

Ή-NMR (D₂O) δ=7,55 (m, 3H; aril), 7,30 (m, 2, aril),

4,55 (m, 1H, CH-Phe), 4,38 [m, 1H, CH-Pro, 4,27 (m, 1H, C//N-C(OH)₂], 3,50 (m, 1H, HCH_A-Pro),

3,37 (m, 1H, C₆H₅CH_A), 3,25 (m, 2H, NCH₂-guanidin), 3,15 I (m, 1H, CftOift 2,75 (s, széles, 3H, 20 CH₃N), 2,73-2,63 (m, 1H, NCH_B-Pro), 2,2-1,4 (m, 8H, 4CH₂), körülbelül 9% szennyeződés látható 6,2,3,7 és 1,2 ppm-nél.

¹⁹F-NMR (D₂O, CF₃CO₂H ext. reg.) δ=-3,65 és -3,71 (2S, 45:55 arány, 3F, CF₃), 1 AB-rendszer, közép- 25 pont -47,80-nál; A: -47,44 (J_FA__FB=281 Hz); B: -48,16 (J_fb__fa=281 Hz). AB-rendszer, középpont -48,09-nél; A: -47,64 (J_FA-fb=281 Hz), -48,53 (J_fb_f_A=281 Hz)=a két diasztereoizomer (F₂-je, arány 45:55, a G) lépés szerinti alkoholszennye- 30 ződések -6,9 és -54,0 ppm-nél (körülbelül 5%) láthatók, ismeretlen szerkezet (9%) látható -3,3 és -45,5 ppm-nél.

2. példa 35

N-Metil-D-feml-alanil-N-{l-[3-/(amino-imino-metil)-amino/-propil]-3,3-difluor-2-oxo-hexil}-l-prolinamid-dihidroldorid-hidrát

A) lépés: N-{l-{4-[bisz/(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil/-amino]-metilén}-amino}-l-nitro-bután 40

13,8 g (47,6 mmol) bisz-Boc-S-metil-izokarbamidot adunk egy lépésben, keverés közben 2,1 g (13, 6 mmol) 4-amino-l-nitro-bután [előállítás W. Keller- Schierlein, P-Mertens, V. Prelog in A. Walser módszere szerint, Helv. Chim. Acta, 48, Fasc. 4 (1965) 710] és 6,6 ml (47, 45 6 mmol) trietil-amin 40 ml vízmentes dimetil-formamidban készült oldatához. Az elegyet argonatmoszférában 14 óra hosszat keverjük, majd 200 ml dietil-étert adunk hozzá. Az oldatot vízzel és koncentrált citromsav-, nátrium-hidrogén-kaibonát- és nátrium-klorid-ol- 50 datokkal mossuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk (2,66 KPa, °C), ilyen módon 15 g sárga olajat kapunk. Szilikagéles gyors folyadékkromatográfia (0,500 g, eluens: etil-acetát/petroléter 1/5 arányú elegye) és a terméktartal- 55 mú frakciók bepárlása (2,66 kPa, 30 °C, majd 1,33 Pa, °C) után 3,48 g (71%) védett guanidinoszáimazékot kapunk, fehér szilárd anyag formájában.

Rf=0,5 (etil-acetát/petroléter 1/4)

Olvadáspont: 94-96 °C. 60

B) lépés: N-l-{9-[bisz/(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil/-amino]-metilén}-amino-4,4-difluor-5-hidroxi6-nitro-l-nonén

0,48 g (1,33 mmol) az előzőekben [A) lépés] készített nitroszármazék és 0,28 g (1,7 mmol) 2,2-difluorpentén-l-al, etil-hemiketál, valamint katalitikus mennyiségű (körülbelül 40 mg) kálium-karbonát elegyét 14 óra hosszat keveijük 40 °C-on. Ezt követően 50 ml etil-acetátot adunk hozzá és az oldatot vízzel, valamint koncentrált citromsav-, nátrium-hidrogén-karbonát- és nátrium-klorid-oldatokkal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, és bepároljuk (2,66 KPa, 30 °C) ilyen módon 15 g sárga olajat kapunk. Szilikagéles gyors folyadékkromatográfia (0,500 g, eluens: etil-acetát/petroléter 1/5) és a terméktartalmú frakciók bepárlása után (2,66 KPa, 30 °C, majd 1,33 Pa, 20 °C) 0,332 g (52%) kívánt nitro-alkoholt kapunk, enyhén sárga szilárd anyag formájában. R_f=0,4 (etil-acetát/petroléter 1/3)

C) lépés: N-l-{9-[bisz/(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil/-amino]-metilén}-amino-4,4-difluor-5-hidroxi6-amino-nonán

Az előzőekben, a B) lépésben előállított 0,33 g (0,67 mmol) nitro-alkohol 40 ml i-propanolban készített kevert oldatához 0,1 g frissen készített Raney-nikkel katalizátort adunk. Az elegyet atmoszferikus nyomáson 16 óra hosszat hidrogénezzük addig, amíg a hidrogénfelvétel befejeződik. Az elegy kiszűrése és az oldószer elpárologtatósa után (2,66 KPa, 30 °C és

1,33 Pa, 20 °C) a kívánt difluor-amino-alkoholt kapjuk, színtelen olaj formájában.

Termelés: 302mg(93%).

D) lépés: N-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karboml]-N-metil-D-fenil-alanil-N-{l-{3-[[bisz//(l,l-dimetiletoxi)-karbonil/-amino/-metilén]-amino]-propil}3.3- difluor-2-hidroxi-etiI-L-proiin-amid

Az 1. példa G) lépésben ismertetett eljárást követve, 0,23 g (0,01 mmol) Boc-N-(metilén)-D-Phe-ProOH, 0,093 g (0,61 mmol) butil-alkohol 0,012 g (0,61 mmol) DCC, 0,08 g (0,75 mmol) N-metil-morfolin és 0,23 g (0,61 mmol) az előző C lépésben készített difluor-amino-alkohol keverékét 10 ml diklór-metánban reagáltatva, a nyersterméket szilikagéles oszlopkromatográfiával tisztítva (20g töltet, eluens etil-acetát/petroléter 1/3—1/1 arányú elegye), 0,24 g (49%) védett tripeptidanalógot kapunk, színtelen olaj formájában. R_f=0,4-0,6 (etil-acetát/petroléter: 1/1).

E) lépés: N-[(l,l-Dimetil-etoxi)-karbonil]-N-metil-D-fenil-alanil-N-{l-{3-[[bisz-//(l,l-dimetiletoxi)-karbonil/-amino/-metilén]-amino]-propil}3.3- difluor-2-oxo-hexán}-l-prolinamid

A D) lépés szerint előállított termék 0,24 g-ját (0,29 mmol) a megfelelő ketonná oxidáljuk az 5. példa, H) lépése szerinti eljárást követve, a következő reagensek alkalmazásával; 0,051 ml (0,59 mmol) oxalil-klorid, 0,084 ml (1,1 mmol) DMSO, és 0,2 ml (2 mmol) trietil-amin, 6 ml vízmentes diklór-metánban. A kapott 0,19 g nyersterméket gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (10 g szilikagél, eluens: etil-acetát/petroléter 2/3 elegye) és a terméktartalmú frakciókat bepároljuk.

HU 221 974 Bl

Ilyen módon 0,16 g (67%) kívánt ketont kapunk, színtelen olaj formájában.

Rf=0,2-0,3 (két folt). (Etil-acetát/petroléter: 2/3).

F) lépés: N-Metil-D-fenil-alanil-N-{l-[3-/(aminoimino-metil)-amino/-propil]-3,3-difluor-2-oxo-hexil}-l-prolinamidin-dihidroklorid-hidrát

0,15 g (0,186 mmol) az előző, E) lépés szerint előállított ketonhoz 50 ml telített sósavgáz/dietil-éter oldatot adunk és az elegyet 48 órán át keveijük. Az oldószert elpárologtatjuk és a szilárd maradékot vízben feloldjuk. Az oldatot Millipore^R szűrőn átszűrjük és a szűrletet liofílizáljuk: ilyen módon 0,11 g (100%) cím szerinti vegyületet kapunk, sárga szilárd anyag formájában. Rf=0,4 és 0,45 (két diasztereomer) (Butil-alkohol/ecetsav/víz: 3/1/1).

Az alábbi táblázat néhány további, a találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű vegyület azonosítására alkalmas fizikai állandót tartalmaz.

MDL	*1	r2	A	n	Rj	Elemanalizis só- és hidrátforma	Rf érték (TLC, szilikagél, BuOH/AcOH, H2O 3/1/1)
						C% H% N%
73817	H	H	C6H5	1	CF^CH^CH,	3HC1 monohidrát: 46,35 6,64 13,51 46,57 6,36 13,23	0,55
74707	H	ch3	c6h5	0	CF2(CH2)2CH3	2HC1 monohidrát: 49,26 6,89 14,36 49,21 7,05 14,09
75137	H	ch3	ciklohexil	1	CF2(CH2)2CH3	2HC1 monohidrát: 49,58 7,99 13,88 49,46 8,08 13,73	0,57
74764	H	GH3	C6H5	1	CF2(CH2)4CO2C2Hs	2HC1 monohidrát:	0,40
74069 ref.	H	CH3	ciklohexil	1	cf2cf3	2HC1 monohidrát: 43,74 6,54 13,31 43.11 6,53 13.11	0,50

A találmány szerinti (IA) általános képletű vegyüle- 40 tek erőteljes trombingátló tulajdonságokat mutatnak, hatásos antikoaguláns tulajdonságuk következtében a vénás és artériás trombotikus betegségek kezelésében alkalmazhatók.

Standard in vitro módszert alkalmazva a trombinin- 45 hibitor-aktivitás meghatározására humán plazmában, aktivált tromboplasztinidőket (APPT) és trombinidőket (TT) használva, bizonyított a találmány szerinti vegyületek hatásos antikoaguláns tulajdonsága.

		Π>2><μΜ)
Vegyület	Ζ77»	77*
ű-CH3Phe-Pro-Arg-CF3	218	108 (referencia)
///)-Phe-Pro-ARg-CF3	148	43 (referencia)
//D-Phe-Pro-Arg-CF2CF3	2	1 (referencia)

^a A véralvadási idő megkettőzéséhez szükséges mennyiség; ^ba PTT Aktivált parciális tromboplasztinidő;

TT Trombinidő.

Az in vivő antitrombotikus hatásokat szintén meghatároztuk patkányokban. Például, á vas-klorid (FeCLj) indukált trombózismodell szerint vizsgálva, ahol ZXPhePro-Arg-CF₂CF₃ vegyületet adtunk be intravénásán 10 mg/testtömeg-kg injekcióban, majd folyamatosan 1 mg/kg/perc sebességű infúzióban, a vegyület 2 patkány esetében megelőzte az elzáródást (trombinképződést) és a 4 patkány közül a másik 2 esetében meghosszabbította az elzáródás kialakulásához szükséges időt. Mindezek alapján a standard in vitro és in vivő vizsgálatok eredmé50 nyei alapján úgy találtuk, hogy a találmány szerinti vegyületek körülbelül 2-50 mg/testtömeg-kg/nap dózisban alkalmazhatók a tromboflebitisz és koszorúér-trombózis, valamint más vénás artériás trombotikus betegségek gyógyításában. Természetesen az aktuálisan alkalmazott 55 dózis és alkalmazási gyakoriság olyan jellemzőktől függ, mint a beteg kora, betegségének komolysága, általános egészségi állapota stb., amely körülmények mérlegelése a szakember feladata.

A fenti hatások mellett a találmány szerinti ve60 gyületek hatásos humán tüdőtriptáz-inhibitor hatást

HU 221 974 Β1 is mutatnak, és így asztma gyógyításában használhatók.

A triptázinhibitor hatást a következő irodalomban ismertetett módszerek alkalmazásával határoztuk meg: Journal of Biological Chemistry, Vol. 261, jún. 5, pp, 5 7372-7379,1986.

Az 1. példa szerinti vegyület tripszingátló aktivitását a vizsgálat során nyert Kj=1,3 nM érték mutatja.

A találmány szerinti vegyületek az asztma kezelésében körülbelül 1-100 mg/testtömeg-kg/nap dózisban 10 alkalmazhatók Az alkalmazott konkrét dózistartomány és beadási gyakoriság az előzőekben felsorolt faktoroktól függ és meghatározása a szakember feladata.

Bár elképzelhető, hogy a találmány szerinti vegyületek közül bizonyos tripeptidek orálisan beadva is hatáso- 15 sak, mégis, az előnyös beadási mód ez esetben a nem orális beadás. Szubkután, intravénás, intramuszkuláris vagy intraperitoneális beadás, késleltetett hatású injekciók, implantátumok, valamint egyéb nem orális beadási módok egyaránt jól alkalmazhatók. Asztma kezelése ese- 20 tén előnyös a mért dózisú aeroszolok vagy nyálkahártya kezeléséhez aeroszolos spray-k vagy száraz poros aeroszol formájú gyógyszerkészítmények alkalmazása.

Parenterális beadás esetén a találmány szerinti vegyületeket valamilyen fiziológiásán alkalmazható 25 hígítóanyagban feloldva oldat vagy szuszpenzió formájában adhatjuk be. Hordozóanyag lehet a víz és olajok, felületaktív szerek és más szokásos adalék anyagok jelenlétében, vagy anélkül.

Alkalmazható olajok például állati, növényi vagy 30 szintetikus eredetű olajok lehetnek, így például földimogyoró-olaj, szójaolaj és ásványi olajok. Általában víz, só, vizes dextrózoldat és rokon cukoroldatok, etanol és glikolok, így propilénglikol vagy polietilénglikol az előnyös folyékony hordozóanyagok, különösen in- 35 jektálható oldatok esetében.

A találmány szerinti vegyületek beadhatók, késleltetett hatású injekciók vagy implantátumok formájában is; ezeket úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagokat késleltetetten adják be. A hatóanyag pelletek vagy kis henge- 40 rek formájában préselhető és szubkután vagy intramuszkulárisan beépíthetők a szervezetbe. Az implantátumok inért anyagokat, így biológiai lebomlásra képes polimereket vagy szintetikus szilikonokat, így például

Silastic-ot, szilikonkaucsukot (Dow-Coming Corporation) tartalmazhatnak.

A találmány szerinti vegyületek helyileg is alkalmazhatók. Ez lehet egyszerűen egy oldat, amely alkalmas a bőrön keresztül való felszívódásra, a hordozóanyag ez esetben etanol vagy DMSO, adott esetben egyéb adalék anyagokkal együtt. A helyi alkalmazás eszköze lehet egy pólya, porózus membrán, vagy szilárd mátrix.

Néhány megfelelően alkalmazható transzdermális eszközt ír le a 3,742,951; 3,996,934 és 4,031,894 számú USA-beli szabadalmi leírás. Ezek az eszközök általában olyanok, hogy van egy hátsó fiúi tagjuk, a másik oldalon pedig egy, az aktív anyag átbocsátására képes tapadóréteg. A hatóanyag valamilyen tartályban a két réteg között van elhelyezve. A hatóanyag lehet mikrokapszulákban is, amelyek a hatóanyagot átengedni képes rétegben varrnak eloszlatva. Minden esetben a hatóanyag folyamatosan távozik el a tartályból vagy a mikrokapszulákból, bele az áteresztőrétegbe, amely a páciens bőiével vagy nyálkahártyájával van kapcsolatban. A hatóanyag felszívódik a bőrön keresztül, így szabályozott és előre meghatározott áramban jut a páciens szervezetébe.

Másik transzdermális beadásra alkalmas berende- .

zés esetén a vegyületeket egy mátrix tartalmazza, _T amelyből a hatóanyag a kívánt fokozatos, állandó és szabályozott sebességgel távozik el. Ilyen rendszert is- f mértét például a 3,921,636 számú USA-beli szabadal- j mi leírás. Ilyen berendezéseknek legalább kétféle típu- | sú leadása lehetséges. Nem porózus mátrix esetén diffú- | ziós leadás van, mikropórusos áramlás típusú leadás 1 van akkor, ha a hatóanyag egy folyékony fázison ke- 1 resztül a mátrix pórusaiba hatol. t

A találmány szerinti (IA) általános képletű vegyületek legelőnyösebb képviselőit tartalmazza az alábbi táblázat.

(IA) általános képletű vegyületek

R1	r2	Pj	P2	P,	Rj
H	CH,	D-Phe	L-Pro	Arg	CF2(CH2)2CH,
H	H	D-Phe	L-Pro	Arg	CF2(CH2)2CH,
H	CH,	D-Phe	L-Pro	Arg	CF^CH^COjEt
CH3	CH,	D-CHM	L-Pro	Arg	CF2(CH2)2CO2Et
CH,	CH,	D-CH	L-Pro	Arg	CF2(CH2)2CO2Et
H	CH3	D-CHM	L-Pro	Arg	CF2(CH2)2CH3
H	CH,	D-CHM	L-Pro	Arg	CF^CH^COjEt
H	ch3	D-CH	L-Pro	Arg	CF2(CH2)2CH3

- a táblázatban CH ciklohexil- £

CHM ciklohexil-metilcsoportot jelent, mindkettő az (IA) általános képletű tripeptid módosított P₃-a-aminosavjának α-szénatomján kapcsolódik;

Et jelentése etilcsoport.

Claims (7)

1. Eljárás (LA) általános képletű vegyületek - ahol n értéke 0 vagy 1;

Ri jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos al- 5 kilcsoport,

R₂ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport,

R₃ jelentése -CF₂(CH₂)_tCH₃, vagy -CF₂(CH₂XCOOR₄ csoport, ahol t értéke 2,3 vagy 4, és R» jelentése hid- 10 rogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

A jelentése fenil- vagy ciklohexilcsoport - hidrátjaik és gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy 15 valamely (14a) általános képletű vegyületről - ahol az R’j jelentése az Rj-gyel azonos vagy N-védőcsoport,

A’ jelentése |||(CH₂)_nA csoport, a többi szubsztituens jelentése a tárgyi körben megadott - a védőcsoportokat lehasítjuk, 20 kívánt esetben a kapott vegyületet gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóvá és/vagy hidráttá alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (IA) általános képletű vegyületek előállítására, ahol A jelentése fenilcsoport, n=l, Rj jelentése hidrogénatom és R₂ jelen- 25 tése 1-4 szénatomos alkilcsoport, R₃ jelentése a tárgyi körben megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

3. A 2. igénypont szerinti eljárás olyan (IA) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R₂ jelentése 30 metilcsoport, a többi szubsztituens jelentése a 2. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (IA) általános képletű vegyületek előállítására, ahol A jelentése ciklohexilcsoport, R₁ jelentése hidrogénatom és R₂ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, a többi szubsztituens jelentése az 1. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

5. A 4. igénypont szerinti eljárás olyan (IA) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R₂ jelentése metilcsoport és n=l, a többi szubsztituens jelentése a

4. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

6. A 3. igénypont szerinti eljárás olyan (IA) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R_t jelentése -CF₂(CH₂)2CH₃ csoport, a többi szubsztituens jelentése a 3. igénypontokban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

7. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (IA) általános képletű vegyületet ahol a szubsztituenensek jelentése az 1. igénypontban megadott -, hidrátját vagy gyógyászatilag alkalmazható sóját a gyógyszeriparban szokásos hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.