HU215451B - R(+)-N-propargil-1-amino-indán, a vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmények és előállításuk - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya R(+)-N-propargil-1-amino-N-propargil-1-amino-indán[a továbbiakban R(+)PAI] eljárás ennek előállítására és ezt tartalmazógyógyszerkészítmények. Az új vegyületeket úgy állítják elő, hogy a) 1-amino-indán-R(–)-enantiomert propargil-bromiddal vagy propargil-kloriddal reagáltatnak szerves vagy szervetlen bázis jelenlétében,adott esetben oldószerben, és az N-propargil-1-amino-indán R(+)-enantiomerjét kromatográfiásan, desztillációval, szelektívextrahálással izolálják, és kívánt esetben a szabad bázist savaddícióssóvá alakítják vagy b) a racém 1-amino-indánt propargil-bromiddal vagypropargil-kloriddal reagáltatják szerves vagy szervetlen bázisjelenlétében, adott esetben oldószerben, és az N-propargil-1-amino-indán R(+)-enantiomerjét kromatográfiásan, desztillációval, szelektívextrahálással izolálják, és kívánt esetben a szabad bázist savaddícióssóvá alakítják vagy c) a racém N-propargil-1-amino-indán szabad bázistoptikailag aktív savval reagáltatják, majd a kapott diasz- tereomersópárból ismert módon a kívánt R(+)-N-propargil-1-amino-indán-sótelválasztják, és kívánt esetben a szabad bázist visszanyerik. Avegyület a monoamin-oxidáz enzim B formájának (MAO–B) szelektívirreverzíbilis inhibitora. Az R(+)PAI-t tartalmazógyógyszerkészítmények Parkinson-kór, memória-rendellenességek,depresszió, Alzheimer-típusú demencia és gyerek hiperaktívszindrómájának kezelésére alkalmasak. ŕ

Description

A találmány tárgya R(+)-N-propargil-l-amino-indán gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények és előállításuk.

A jelen találmány a monoamin-oxidáz enzim szelektív irreverzíbilis inhibitorainak területére esik (MAO), és közelebbről az N-propargil-l-amino-indán (a továbbiakban PA1) R(+)-enantiomeijére vonatkozik, amely a monoamin-oxidáz enzim B formájának szelektív irreverzíbilis inhibitora (a továbbiakban MAO-B). A találmány kiteljed továbbá az R(+)PAI-t tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására is, ezek különösen alkalmasak Parkinson-kór kezelésére, továbbá memória-rendellenességek és Alzheimer-típusú demencia, depresszió és gyerekek hiperaktív szindrómájának kezelésére.

Elterjedt a nézet, hogy a Parkinson-kór az agy preszinaptikus dopaminergiás neuronjainak lebomlása eredménye, valamint ezt követően a felszabaduló neurotranszmitter dopamin mennyiségének csökkenése következtében alakul ki. Nem kielégítő dopaminfelszabadulás tehát a Parkinson-kórra jellegzetes izomzavarokhoz vezet.

A Parkinson-kór kezelésére különböző eljárásokat dolgoztak ki, és ezeket széles körben alkalmazzák, így például L-Dopát adagolnak dekarboxiláz inhibitorral, például L-karbidopával vagy benzeraziddal együtt. A dekarboxiláz inhibitor védi az L-dopa-molekulát a perifériás dekarboxilezéstól, és ily módon biztosítja az LDopa- felvételt az agy sima izmában a megmaradó dopaminergiás neuronok által. Itt az L-Dopa dopaminná alakul, és így megnő a neuronokbán a dopaminszint. A fiziológiai impulzusok reakciójaképpen ezek a neuronok képesek nagyobb mennyiségű dopamin felszabadítására, és ez a mennyiség megközelíti a kívánatos normális szintet. Ezért ez a kezelés enyhíti a betegség tüneteit, és hozzájárul a páciensek jó közérzetéhez.

Az L-Dopa-kezelésnek azonban hátrányai vannak, ezek közül a legfontosabb, hogy a hatás a kezelés beindítása utáni első néhány évben optimális csak. Ez után a kezdeti periódus után a klinikai válasz csökken, és káros mellékhatások lépnek fel, melyek közé tartozik a mozgászavar, és a napközben változó hatékonyság („on-off hatás”), továbbá pszichiátriai tünetek, mint például konfüziós állapotok, paranoia és hallucinációk. Az L-Dopának ezt a káros hatását számos tényezőnek lehet betudni, ilyenek a betegség természetes előrehaladása, a dopaminreceptorok változása, a megnövelt dopamintermelés következtében, vagy a dopaminmetabolitok megnövelt szintje és az L-Dopa-felszívódás farmakokinetikus problémái [Youdim és munkatársai, Progress in Medicinái Chemistry, 21. kötet, 4. fejezet, 138-167. oldal (1984), Eds. Ellis and West, Elsevier, Amsterdam].

Az L-Dopa-kezelés hátrányainak legyőzésére különböző kezeléseket ajánlottak, melyek során az L-Dopát MAO inhibitorokkal kombinálják, abból a célból, hogy az újonnan keletkező dopamin metabolikus lebomlásának csökkenését érjék el (lásd például a 4 826 875 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást).

A MAO A és B formákban ismert, ezek különböző anyagokra és inhibitorokra szelektívek. így például a MAO-B hatékonyabban metabolizálja az olyan anyagokat, mint a 2-fenil-etil-amin, és szelektíven és irreverzíbilisen gátolja a MAO-B-t a (-)-deprenil (lásd alább).

Meg kell jegyezni azonban, hogy ha az L-Dopát MAO-A és MAO-B inhibitorral kombináljuk, mindkét esetben nemkívánatos mellékhatások lépnek fel a neuraxis révén a katechin-aminok megnövekedett szintjével összefüggésben. Továbbá nemkívánatos a MAO teljes gátlása, mert ez fokozza a szimpatomimetikus aminok hatását, mint például a tiramin, és az úgynevezett „cheese hatás”-hoz vezet [Youdim és társai, Handbook of Experimental Pharmacology, 90. kötet, 3. fejezet (1988) Eds. Trendelenburg and Weiner, SpringerVerlag]. Minthogy a MAO-B dominál a MAO formák közül az agyban, ennek a formának a szelektív inhibitorait tekintik egy lehetséges megoldásnak, hogy elérjék a dopaminlebomlás csökkenését az egyik oldalon, és ugyanakkor a másik oldalon minimálisra csökkenthetők a totál MAO-gátlás szisztemikus hatásai.

Az egyik ilyen szelektív MAO-B inhibitor a (-)deprenil. Ennek hatását széles körben tanulmányozták, és MAO-B inhibitorként alkalmazták az L-Dopa-kezelés kiegészítésére. Ez a kezelés a (-)-deprenillel általában azért kedvező, mert nem okoz „cheese-hatást” olyan dózisokban, melyek közel teljesen gátolják a MAO-B-t [Elsworth és társai, Physchopharmacology, 57, 33 (1978)]. Ezenkívül, ha (-)-deprenilt kombinálnak L-Dopával és dekarboxiláz inhibitorral Parkinson-kóros betegeknél, akkor ez a mozgásképtelenség javulásához vezet, valamint teljes a működési kapacitás, valamint kiküszöbölődnek az „on-off -típusú fluktuációk [Birkmayer & Riederer, „Parkinson’s Disease” 138- 149. o., Springer-Verlag (1983)].

így ^a (-)-deprenil fokozza és meghosszabbítja az L-Dopa hatását, ezáltal lehetővé teszi, hogy az L-Dopa dózisát csökkenthessük, és ily módon korlátozódnak az L-Dopa-kezelés káros hatásai.

A (-)-deprenil önmaga is mutat azonban káros mellékhatásokat, például aktiválja az előzetesen létező gyomorfekélyek kialakulását, valamint alkalmi magas vérnyomásos időszakokat is előidéz. Továbbá a (-)-deprenil egy amfetaminszármazék, és metabolizálódva amfetaminná alakul, és a metamfetaminok nemkívánatos mellékhatásokhoz vezethetnek, amelyek ezen anyagokkal vannak összefüggésben, ilyenek például a megnövekedett szívfrekvencia [Simpson, Biochemical Pharmacology, 27, 1591 (1978); Finberg és munkatársai; „Monoamine Oxidase Inhibitors - The State of the Art”, 31-43. oldal, Youdim és Paykel szerkesztők (1981), Wiley],

Más vegyületeket is leírtak, amelyek szelektív irreverzíbilis MAO-B inhibitorok, de nem rendelkeznek a nemkívánatos hatásokkal, melyek a (-)-deprenillel kapcsolatosak. Ilyen vegyület például az n-propargil-l-amino-indán-HCl (racém PAI.HC1), melynek leírása megtalálható az 1 003 686, 1 037 014 számú nagy-britanniai és 3 513 244 számú amerikai egyesült államokbeli szaba2

HU 215 451 Β dalmi leírásban. Ez egy hatásos szelektív irreverzíbilis MAO-B inhibitor, amely nem metabolizálódik amfetaminná, és ezért nem okoz nemkívánatos szimpatomimetikus hatást.

Összehasonlító állati tesztekben a racém PAI jelentős előnyökkel rendelkezik a (-)-deprenilhez képest, így például a racém PAI nem idéz elő jelenlétében tachikardiát, nem növeli a vérnyomást [ezen hatásokat idézi elő 5 mg/kg (-)-deprenil], és nem eredményezett sem pislogóhártya-összehúzódást, sem szívfrekvencia-növekedést 5 mg/kg dózisig [a (-)-deprenil 0,5 mg/kg dózison felül ezeket a hatásokat idézi elő]. Továbbá a PAI.HC1 nem fokozza a tiramin kardiovaszkuláris hatását [Finberg és munkatársai, „Enzymes and Neurotransmitters in Mentái Disease”, 205-219. oldal (1980), Eds. Usdin és munkatársai, Pub. John Wiley and Sons, NY; Finberg és munkatársai (1981) „Monoamine Oxidase Inhibitors - The State of the Art”, ibid; Finberg és Youdim, British Journal Pharmacol. 85, 451 (1985)].

A találmány célja a racém PAI vegyületek elválasztása és MAO-B-gátló hatással rendelkező enantiomer előállítása.

Mivel a deprenil szerkezete hasonló a PAI szerkezetéhez, és ismeretes, hogy a deprenil(-) enantiomerje, azaz a (-)-deprenil lényegesen hatásosabb gyógyászatilag, mint a (+/enantiomer, azt várhatta a szakember, hogy csak a PAI (-)-enantiomer lesz hatásos MAO-B inhibitor.

A várakozásokkal ellentétben azonban az enantiomerek rezolválása után azt találtuk, hogy a jelen találmány szerint a (+)PAI enantiomer lényegesen hatásosabb MAO-B inhibitor, míg a (-/enantiomer rendkívül alacsony MAO-B-gátló hatást mutatott. Továbbá a (+)PAI enantiomer meglepően nagyobb fokú szelektivitással rendelkezik MAO-B gátlásra, mint a megfelelő racém forma, és ily módon kevesebb nemkívánatos mellékhatást idéz elő a megjelölt betegség kezelése során. Ezeket a megállapításokat in vitro és in vivő kísérletekkel is igazoltuk, ezek leírása a következőkben történik.

A (+)PAI R abszolút konfigurációjú, a várt szerkezeti analógia miatt ez is meglepő volt a deprenil és az amfetaminok ismeretében

A gyógyhatás nagyfokú sztereoszelektivitása az R(+)PAI és az S(-)-enantiomer között is jelentős. Az R(+)PAI közel négy nagyságrenddel hatásosabb, mint az S(-)-enantiomer MAO-B-gátlásban. Ez az arány lényegesen magasabb, mint a két deprenil enantiomer között megfigyelt arány [Knoll és Magyar, Adv. Biochem. Physchopharmacol., 5, 393 (1972); Magyar és társai, Acta Physiol. Acad. Sci. Hung., 32, 377 (1967)]. Ezenkívül néhány fiziológai tesztben a (+)-deprenilről azt írták, hogy egyenlő vagy nagyobb hatást mutat, mint a (-)enantiomer [Tekes és munkatársai., Pol. J. Pharmacol. Pharm. 40, 653 (1988)].

Az N-metil-N-propargil-l-amino-indán (MPAI) potensebb MAO-aktivitás inhibitor, de kisebb a szelektivitása a MAO-B-re az A-val szemben [Tipton és munkatársai, Biochem. Pharmacol., 31, 1250 (1982)]. Meglepő módon ebben az esetben csak egy kisfokú különbséget találtunk a két rezolvált enantiomer relatív hatása között, ily módon még hangsúlyosabbá válik az R(+)PAI (lásd la. táblázat).

A találmány szerint először állítunk elő olyan gyógyászati készítményt, amely gyógyászatilag hatásos PAI enantiomert tartalmaz önmagában, L-Dopa nélkül Parkinson-kór, agylágyulás és depresszió kezelésére [Youdim és munkatársai, Handbook of Experimental Pharmacology, 90/1. kötet (1988), 3. fejezet, Eds. Trendelenberg és Wiener].

A találmány szerint előállított készítményt továbbá alkalmazhatjuk a Parkinson-kór előkezelésére önmagában, vagy más készítményekkel együtt abból a célból, hogy késleltessük az L-Dopa-kezelést és ennek kapcsolatos káros mellékhatásait. A (-)-deprenil önmagában adagolva hatásosnak bizonyult a korai parkinsonos betegeknél, és szinergetikus hatást is mutat ezeknél a pácienseknél, hogyha α-tokoferollal, azaz egy E-vitamin-származékkal együtt adagolják [The Parkinson’s Study Group, New England, J. Med., 321 (20), 1364-1371 (1989)].

A Parkinson-kór kezelése mellett hasznosnak bizonyult a (-/deprenil az Alzheimer-típusú agylágyulásos betegek kezelésében is [Tariot és munkatársai, Psychopharmacology, 91, 489-495,1987], továbbá depresszió kezelésénél [Mendelewicz és Youdim, Brit. J. Psychiat. 142, 508-511,1983], Ily módon az R(+)PAI vegyület a memória visszaállításánál mutat hatást, és ezért alkalmas memória-rendellenességek, agylágyulás és különösen Alzheimer-kór kezelésében, továbbá gyerekeknél hiperaktív szindróma kezelésében.

A jelen találmány szerint tehát új, (I) képletű R(+)N-propargil-l-amino-indán enantiomert állítunk elő [R(+)PAI], valamint ennek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóit. A találmány kiterjed továbbá az R(+)PAI-t mint hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására is, melyek megfelelő hordozókat tartalmaznak, és Parkinson-kór, memória-rendellenességek és Alzheimer-típusú agylágyulás, valamint depressziós és hiperaktív szindróma kezelésére alkalmasak.

Az R(+) előállítása az R- és S PAI-enantiomerek racém elegyének optikai rezolválásával történhet. Ezt a rezolválást ismert rezolválási módszerrel végezhetjük, ezek a szakember számára ismertek, és megtalálhatók az irodalomban: Enantiomers, Racemates and Resolutions, J. Jacques, A. Collet és S. Wilen, John Wiley & Sons kiadó, NY, 1981. A rezolválást elvégezhetjük például egy aszimmetrikus oszlopon preparatív kromatográfiásan. Egy másik rezolválási módszer, ha a diasztereomer sókat képezzük egy királis sav segítségével, például borkősavval, almasavval, mandulasavval, N-acetil-aminosavszármazékokkal, például N-acetil-leucinnal, majd átkristályosítva a kívánt R-enantiomer diasztereomer sóját izoláljuk.

A PAI R- és S-enantiomer racém elegyét előállíthatjuk például a 1 003 686 és 1 037 014 számú nagy-britanniai szabadalmi leírások szerint. A PAI racém elegyet előállíthatjuk úgy is, hogy 1-klór-indánt vagy 1bróm-indánt propargil-aminnal reagáltatunk. Egy másik módszer szerint ezt a racemátot előállíthatjuk úgy,

HU 215 451 Β hogy propargil-amint 1-indanonnal reagáltatunk, így a megfelelő imint képezzük, majd a szén-nitrogén kettős kötést az iminen redukáljuk megfelelő szerrel, például nátrium-bór-hidriddel.

A találmány szerint a PAI R-enantiomerjét előállíthatjuk közvetlenül is az 1-amino-indán optikailag aktív R-enantiomeijéből propargil-bromiddal vagy propargilkloriddal reagáltatva, szerves vagy szervetlen bázis jelenlétében, és adott esetben megfelelő oldószer jelenlétében.

A fenti reakcióban megfelelő szerves vagy szervetlen bázisként használhatunk például trietil-amint, piridint, alkálifém-karbonátot vagy hidrogén-karbonátot. Amennyiben a reakciót oldószer jelenlétében hajtjuk végre, akkor ezt végezhetjük például toluolban, metilénkloridban vagy acetonitrilben. A fenti vegyület előállítására előnyös módszer, ha R-l-amino-indánt propargilkloriddal reagáltatunk, kálium-hidrogén-karbonát mint bázis és acetonitril mint oldószer alkalmazásával.

Az 1-amino-indán fenti reakciója rendszerint el nem reagált primer amin, a kívánt szekunder amin és a tercier amin Ν,Ν-bisz-propargil-amino-termék elegyét adja. A kívánt szekunder amin, például N-propargil-1amino-indán az elegyből ismert módszerrel elválasztható, például kromatográfiásan, desztillációs úton vagy szelektív extrahálással.

Az R-1-amino-indán kiindulási anyagot ismert módon állíthatjuk elő, például Lawson és Rao, Biochemistry (1980), 19, 2133 és az ott idézett irodalmak szerint, továbbá a 235 590 számú európai szabadalmi leírás szerint.

Az R-l-amino-indánt előállíthatjuk az R- és S-enantiomerek racém elegye rezolválásával, például úgy is, hogy királis savakkal diasztereomer sókat képezünk, vagy bármilyen más módszerrel, melyek leírása megtalálható a következő irodalmi helyen: „Enantiomers, Racemates and Resolutions”, J. Jacques és társai, kiadó: John Wiley & Sons, NY, 1981].

Az R-l-amin-indán kiindulási anyagot előállíthatjuk úgy, hogy 1-indanont optikailag aktív aminnal reagáltatunk, majd a szén-nitrogén kettős kötést a kapott iminben, például hidrogénezéssel megfelelő katalizátoron, például palládium-csontszénen, platina-oxidon vagy Raneynikkelen redukáljuk. Optikailag aktív aminként használhatunk például fenetil-amint, egyik antipódját vagy egy aminosav-észterét, például valin vagy fenil-alanin észterét. A benzil N-C kötést ezt követően nem túl intenzív körülmények között hidrogénezéssel hasíthatjuk.

Az R-1-amino-indán előállításának további módszerei lehetnek például a fent leírt hidrogénezés indán-1on-oxim-éteren, ahol az éter alkilrésze egy optikailag tiszta királis, azaz aszimmetrikus centrumot tartalmaz. Egy másik módszer szerint egy szén-nitrogén kettős kötést tartalmazó indán-1-on-származék, például egy imin vagy oxim, aszimmetrikus redukálószerrel redukálható, például lítium-alumínium-hidrid és efedrin komplexszével.

Az R(+)PAI gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóinak előállításához a szabad bázist a kívánt savval reagáltathatjuk megfelelő oldószer jelenlétében, ismert módon. Hasonlóképpen egy savaddíciós sót szabad bázis formává alakíthatunk ismert módon.

A találmány szerint az R(+)PAI-t előállíthatjuk gyógyászati készítmény formájában, amely különösen alkalmas Parkinson-kór, Alzheimer-típusú agylágyulás vagy depresszió kezelésére. Ezek a készítmények az R(+)PAI-t vagy gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóját gyógyászatilag elfogadható hordozókkal és/vagy segédanyagokkal együtt tartalmazzák. így például a készítményeket előállíthatjuk orálisan, parenterálisan, rektálisan vagy transzdermálisan adagolható formában. Orális adagolásra alkalmas forma a tabletta, a préselt vagy bevont pirula, drazsé, cukorka, keményvagy lágyzselatin kapszula, szublinguális tabletta, szirup és szuszpenzió, a parenterális adagolásra alkalmas forma az ampulla vagy fiola, amely vizes vagy vízmentes oldatot vagy emulziót tartalmaz, rektális adagolásra alkalmasak a hidrofil vagy hidrofób közeget tartalmazó kúpok, topikális alkalmazásra alkalmasak a kenőcsök, és transzdermális adagolásra állítjuk elő a megfelelő szállítási rendszereket, melyek az irodalomból ismertek.

A fenti készítményeket alkalmazhatjuk önmagukban Parkinson-kór, Alzheimer-kór vagy depresszió kezelésére, és a Parkinson-kór esetében alkalmazhatók együtt LDopa-kezelés kiegészítéseképpen.

A hatóanyag előnyös dózisa például az R(-)PAI vegyületek esetében a fenti készítményekben a következő határokon belül mozoghatnak: orális vagy kúp formában 2-20 mg/dózisegység naponta, vagy még előnyösebben 5-10 dózisegység naponta, és az injekciós készítményeknél 1-10 m/ml dózisegységenként naponta és előnyösebben 2-5 mg/ml dózisegységenként naponta.

Az ábrák magyarázata

1. ábra: a 19. példa szerinti eredmények

2. ábra: a 19. példa szerinti eredmények

3. ábra: a 19. példa szerinti eredmények

4. ábra: a 20. példa szerinti eredmények

5. ábra: a 20. példa szerinti eredmények

6. ábra: a 20. példa szerinti eredmények

7. ábra: a 20. példa szerinti eredmények

8. ábra: a 20. példa szerinti eredmények

9. ábra: a 20. példa szerinti eredmények

10. ábra: a 20. példa szerinti eredmények

11. ábra: a 20. példa szerinti eredmények

12. ábra: a 21. példa szerinti eredmények

13. ábra: a 21. példa szerinti eredmények

14. ábra: a 21. példa szerinti eredmények

15. ábra: a 21. példa szerinti eredmények

16. ábra: a 22. példa szerinti eredmények grafikus ábrázolása.

A találmány további részleteit a következő példákban újuk le, továbbá szemléltetjük a mellékelt táblázatokkal és ábrákkal.

1. példa

Racém N-propargil-1 -amino-indán-hidroklorid g racém 1-amino-indánt és 10,4 g kálium-karbonátot hozzáadunk 75 ml acetonitrilhez. A kapott szuszpenziót 60 °C-ra melegítjük, és hozzácsepegtetünk 4,5 g propargil-kloridot.

HU 215 451 Β

Az elegyet 60 °C hőmérsékleten 16 óra hosszat keverjük, majd az illékony anyagokat vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot 10%-os vizes nátrium-hidroxid és metilén-klorid között kirázzuk.

A szerves fázist szárítjuk, az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot gyorskromatografáljuk szilikagélen, és 40% etil-acetát és 60% hexán elegyével eluáljuk. A cím szerinti vegyületet tartalmazó frakciókat szabad bázisként egyesítjük, és az eluálószert éterrel helyettesítjük. Az éteres oldatot sósavgázzal kezeljük, a keletkezett csapadékot leszívatjuk és izopropanolból átkristályosítjuk. 7,3 g cím szerinti vegyületet kapunk, olvadáspont: 182-184 °C.

A 3 513 244 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti adatokkal egyező kromatográfiás és spektroszkópiás adatokat kapunk, melyek egy hiteles mintának is megfelelnek.

Ή-NMR (CDClj): δ=2,45 (2H, m), 2,60 (1H, t), 2,90 (1H, m), 3,45 (1H, m), 3,70 (2H, d), 4,95 (1H, t), 7,5 (4H, m) ppm.

2. példa

S(-)-N-Propargil-l -amino-indán-hidroklorid

A cím szerinti vegyületet szabad bázis formájában izoláljuk úgy, hogy az 1. példa szerinti szabad bázis racém elegyét rezolváljuk Chiracel OJ [cellulóz trisz(para-metil-benzoát)] preparatív HPLC oszlopon, és 10% izopropanolt és 90% hexánt tartalmazó eleggyel eluáljuk. Az először eluáló főcsúcsot összegyűjtjük, a kapott olajat a cím szerinti vegyület hidrokloridjává alakítjuk úgy, hogy az olaj 10%-os dietil-éteres oldatát sósavgázzal kezeljük, és a kapott csapadékot szívással leszűrjük.

[a]_D -29,2° (1%, etanol), olvadáspont:

182-184 °C. Az egyéb kromatográfiás és spektroszkópiás tulajdonságok azonosak az 1. példa hidrokloridsójával.

3. példa

R(+)-N-Propargil-l-amino-indán-hidroklorid

A cím szerinti vegyületet a 2. példa szerint állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy a preparatív HPLC második eluált csúcsát izoláljuk [a]_D +29,1° (0,8%, etanol). Olvadáspont: 179-181 °C. Az egyéb kromatográfiás és spektroszkópiás tulajdonságok azonosak az 1. példa hidrokloridsójának tulajdonságaival.

4. példa

R(+)-N-Propargil-l-amino-indán-hidroklorid

12,4 g R(-)-l-amino-indánt és 12,9 g kálium-karbonátot hozzáadunk 95 ml acetonitrilhez. A kapott szuszpenziót 60 °C-ra melegítjük, és hozzácsepegtetünk 5,6 g propargil-kloridot. Az elegyet 60 °C hőmérsékleten 16 óra hosszat keverjük, majd az illékony anyagok nagy részét vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot 10%-os vizes nátrium-hidroxid és metilén-klorid között kirázzuk. A szerves fázist szárítjuk, az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a maradékot szilikagélen gyorskromatografáljuk, 40% etil-acetát és 60% hexán elegyével eluáljuk. A szabad bázist tartalmazó frakciókat egyesítjük, és az oldószert éterrel helyettesítjük. Az éteres oldatot sósavgázzal kezeljük, és a kapott csapadékot szívással leszűrjük és izopropanolból átkristályosítjuk. 6,8 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 183-185 °C hőmérsékleten olvad. [a]_D +30,90 (2%, etanol). A spektrális tulajdonságok azonosak az 1. példa szerinti vegyület tulajdonságaival.

5. példa

S(-)-N-Propargil-l -amino-indán-hidroklorid

A cím szerinti vegyületet a 4. példa szerint állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy S(+)-l-amino-indánt használunk kiindulási anyagként. A termék [a]_D-értéke -30,3 (2%, etanol). Olvadáspont: 183-185 °C. A színképelemzés tulajdonságai azonosak az 1. példa szerinti vegyület adataival.

6. példa

Di R(+)-N-Propargil-l-amino-indán-l-tartarát

4,4 g L-borkősav 48 ml forró metanollal készített oldatához hozzáadjuk 5 g R(+)-N-propargil-l-aminoindán szabad bázis 48 ml metanollal készített oldatát. Az oldatát refluxig melegítjük, és hozzáadunk 20 perc alatt 284 ml terc-butil-metil-étert. Az elegyet még 30 percig melegítjük, lehűtjük, és a kapott csapadékot szívással leszűrjük. 6,7 g cím szerinti vegyületet kapunk, olvadáspont: 175-177 °C.

[a]_D(l,5, H₂O)=+34,3;

Elemanalízis a képletre számítva:

Számított: C%=68,26, H%=6,56, N%=5,69; Talált: C%=68,76, H%=6,57, N%=5,61.

7. példa

R(+)-N-Metil-N-propargil-l-amino-indán-hidroklorid

1,2 g 4. példa szerinti R(+)-N-propargil-l-aminoindán szabad bázis formáját, 0,97 g kálium-karbonátot és 1 g metil-jodidot hozzáadjuk 15 ml acetonhoz, és a kapott szuszpenziót visszafolyatásig melegítjük 8 óra hoszszat nitrogénatmoszférában. Ezután az illékony anyagokat csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a maradékot kirázzuk 30 ml 10%-os vizes nátrium-hidroxid és 30 ml metilén-klorid között. A szerves fázist szárítjuk, az oldószer vákuumban eltávolítjuk, a maradékot szilikagélen gyorskromatografáljuk. Eluálószerként 40% etil-acetát és 60% hexán elegyét használjuk. A cím szerinti vegyületet szabad bázisként tartalmazó frakciókat egyesítjük, és az oldószert dietil-éterrel helyettesítjük. Az éteres oldatot sósavgázzal kezeljük, az illékony anyagokat vákuumban eltávolítjuk, és a maradék izopropanolból kristályosodik át. 400 mg cím szerinti vegyületet kapunk fehér, kristályos, szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 134-136 °C. [a]_D +31,40 (etanol).

Ή-NMR (CDClj): 5=2,55 (2H, m), 2,7 (1H, széles s), 2,8 (3H, s), 3,0 (1H, m), 3,4 (1H, m), 3,9 (2H, széles s), 5,05 (1H, m), 7,7 (4H, m) ppm.

8. példa

S(-)-N-Metil-N-propargiTl-amino-indán-hidroklorid

A cím szerinti vegyületet a 7. példa szerint állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként S(-)5

HU 215 451 Β

N-propargil-l-amino-indán szabad bázist használunk az 5. példa szerint. A fizikai és színképelemzési anyagok a cím szerinti vegyületnél azonosak a 7. példa szerinti adatokkal, de az [a]_D értéke 34,9° (etanol).

9. példa

Tablettakészítmény

R(+)-N-Propargil-1 -amino-indán-
hidroklorid	5,0 mg
Előgélesített keményítő	47,0 mg
Vizes laktóz	66,0 mg
Mikrokristályos cellulóz	20,0 mg
Nátrium-keményítő-glikolát	3,0 mg
Talkum	1,5 mg
Magnézium-sztearát	0,7 mg
Tisztított víz granuláláshoz kívánság szerint

10. példa

Tablettakészítmény

R(+)-N-Propargil-1 -amino-indán-
hidroklorid	1,0 mg
Vizes laktóz	50,0 mg
Előgélesített keményítő	36,0 mg
Mikrokristályos cellulóz	14,0 mg
Nátrium-keményítő-glikolát	2,2 mg
Talkum	1,0 mg
Magnézium-sztearát	0,5 mg
Tisztított víz granuláláshoz kívánság szerint

11. példa

Kapszulakészítmény

R(+)-N-Propargil-1 -amino-indán-
hidroklorid	5,0 mg
Előgélesített keményítő	10,0 mg
Keményítő	44,0 mg
Mikrokristályos cellulóz	25,0 mg
Etil-cellulóz	1,0 mg
Talkum	1,5 mg
Tisztított víz granuláláshoz kívánság szerint

12. példa

Injekciós készítmény R(+)-N-Propargil-1 -amino-indánhidroklorid 5,0 mg

Vízmentes dextróz 44,0 mg pH 5-ig hozzáadott HC1 Tisztított víz 1 ml-hez

13. példa

Injekciós készítmény R(+)-N-Propargil-1 -amino-indánhidroklorid 1,0 mg

Nátrium-klorid 8,9 mg pH 5-ig hozzáadott HC1 Tisztított víz 1 ml-hez

14. példa

Injekciós készítmény R(+)-N-Propargil-1 -amino-indánhidroklorid 2,0 mg

Nátrium-klorid pH 5-ig hozzáadott HC1 Tisztított víz 1 ml-hez	8,9 mg
75. példa Szirupkészítmény R(+)-N-Propargil-1 -amino-indánhidroklorid	5,0 mg
Szacharóz	2250,0 mg
Szacharin-nátrium	5,0 mg
Metil-parabén	6,0 mg
Propil-parabén	1,0 mg
íz	20,0 mg
Glicerin USP	500 mg
Alkohol 95% USP	200 mg
Tisztított víz 5 ml-hez 16. példa Szublinguális tabletták R(+)-N-Propargil-1 -amino-indánhidroklorid	2,5 mg
Mikrokristályos cellulóz	20,0 mg
Vizes laktóz	5,0 mg
Előgélesített keményítő	3,0 mg
Povidon	0,3 mg
Színezőszer	q. s.
íz	q. s.
Édesítőszer	q. s.
Talkum	0,3 mg
A segédanyagokat és a hatóanyagot összekeverjük,
és Povidon etanolos oldatával granuláljuk. Szárítás és mé-
rés után összekeveqük talkummal, és préseljük.
7 7. példa PA1 szublinguális tabletták R(+)-N-Propargil-1 -amino-indánhidroklorid	5,0 mg
Mikrokristályos cellulóz	15,0 mg
Előgélesített keményítő	12,0 mg
Talkum	0,3 mg
Granuláláshoz hozzáadott tisztított víz 18. példa Tablettakészítmény R(+)-N-Propargil-l-amino-indán- hidroklorid	5,0 mg
Levodopa	100,0 mg
Carbidopa	25,0 mg
Előgélesített keményítő	24,0 mg
Keményítő	40,0 mg
Mikrokristályos cellulóz	49,5 mg
Col. D & Yellow 10 sz.	0,5 mg
Col. D & Yellow 6 sz.	0,02 mg
Alkohol USP granuláláshoz

A következő példák és táblázatok, valamint az ábrák biológiai kísérletekre vonatkoznak, melyeket a találmánnyal kapcsolatban végeztünk.

19. példa

MAO-hatás gátlásának in vitro vizsgálata

HU 215 451 Β

A kísérlet leírása

A MAO enzimforrás patkány agyának homogenizátuma, 0,3 mól szacharózban, melyet 600 g mellett 15 percig centrifugálunk. A felülúszót körülbelül 0,05 mól foszfátpufferrel hígítjuk, és előinkubáljuk az (I) képletű vegyületsor hígításaival: R( + )PAI, S(-)PAI és racém PAI 20 percig 37 °C-on. ¹⁴C-jelzett anyagokat (2-fenil-etil-amint, továbbiakban PEA; 5hidroxitriptamint, továbbiakban 5-HT) adunk hozzá, és az inkubálást még 20 percig folytatjuk (PEA) vagy 10 30-45 percig (5-HT). Az anyagokat 50 pmol koncentrációban használjuk PEA esetében, és 1 mmol koncentrációban 5-HT esetében. A PEA esetében úgy választjuk meg az enzim koncentrációját, hogy 10%-nál több ne metabolizálódjon a reakció során. A reakciót ezután 15 tranil-kipromin hozzáadásával megállítjuk (végső koncentráció: 1 mmol), és az inkubált anyagot egy kis Amberlite CG-50 oszlopon leszűrjük, pH=6,3-ra pufferezzük. Az oszlopot 1,5 ml vízzel mossuk, az eluátumokat összeöntjük, és a radioaktív tartalmat új folya- 20 dékszcintillációs színképelemzéssel határozzuk meg. Mivel az aminanyagokat teljesen az oszlopon találjuk, az eluátum radioaktivitása azt mutatja, hogy semleges és savas metabolitok keletkeznek a MAO-hatás eredményeképpen. A mintában lévő MAO-hatást a kontrolihatás százalékában fejezzük ki, inhibitor távollétében, a megfelelő üres értékek levonása után. A PEA anyag 5 alkalmazásánál meghatározott hatás MAO-B-re, és az 5-HT anyag használatával meghatározott hatás MAO-A-ra vonatkozik.

Eredmények

Az R(+)PAI, S(-)PAI és racém PAI vegyületek gátló hatását külön-külön vizsgáltuk in vitro, és a kísérleti folyamatok eredményeit az 1. és 2. ábra mutatja. Az egész kísérletet háromszor megismételtük, és az anyag metabolizmusát 50%-ban gátló inhibitor koncentrációját (IC₅₀) a gátlási görbékből számítottuk ki az 1. táblázat szerint. Az adatokból látszik, hogy (a) az R(+)PAI kétszer olyan hatásos MAO-B inhibitor, mint a racemát, (b) az R(+)PAI 29-szer hatásosabb MAO-B gátlásánál, mint a MAO-A, (c) az S(-)PAII csak 1/6800-ad részig hatásos, mint az

R(+)PAI gátlására, és MAO-B és MAO-A között kevés vagy egyáltalán semmilyen szelektivitást nem mutat.

1. táblázat

MAO-A és MAO-B IC₅₀ (nM) gátlási értékek racém PAI és R(+)- és S(-)-enantiomerek esetében, patkányagy-homogenizátumban, in vitro kísérletben

	ICso(nM)
MAO-A	MAO-B
Vegyület	S(-)PAI	R(+)PAI	Rác	S(-)PAI	R(+)PAI	Rác
26 000	73	140	17 000	2,5	5

Ugyanennek a kísérletnek az eredményeit R(+)- és 35 S(-)-MPAI alkalmazásával (N-metil-N-propargil-1amino-indán) az la. táblázat mutatja. Minden MPAI enantiomer kevésbé szelektív MAO-B- és MAO-Agátlásban, mint az R(+)PAI. Továbbá az R(+)MPAI csak ötször olyan hatásos, mint az S(-)MPAI 40 MAO-B-gátlás esetében, ellentétben az R(+)PAI-val, amely körülbelül 7000-szer olyan hatásos ebben a kísérletben az S(-)PAI-val összehasonlítva.

la. táblázat 45

IC₅₀ (nM) értékek MAO-A és MAO-B gátlásában

R(+)- és S(-)MPAI enantiomerek esetében patkányagy-homogenizátumban, in vitro kísérletben

	IC50	(nM)
MAO-A	MA<	3-B
Ve-	S(-)MPAI	R(+)MPAI	S(-)MPAI	R(+)MPAI
gyület	70	3	50	10

Néhány kísérletet végeztünk emberi agykéregszövettel is, melyet posztmortem 6 órával kaptunk, és a kezelést a fent leírt módon végeztük. A kísérlet eredményeit a 3. ábra mutatja, ahol az R(+)PAI, S(-)PAI és racém PAI vegyületek az (I) képletnek felelnek meg. 60

20. példa

MAO-hatás gátlása in vivő: akut kezelés leírása

Sprague-Dawley törzshöz tartozó hímnemű, 250±20 g tömegű patkányokat az egyik enantiomerrel vagy a PAI racém formájával kezeljük intraperitoneális injekció útján vagy orálisan, és az állatokat 1 vagy 2 óra múlva lefejezzük. 3 patkányból álló csoportokat használunk minden inhibitordózis-szinthez, és a MAO hatást az agyban és májban határozzuk meg a fent leírt általános módszerrel. Az egyes inkubációkban a fehérje mennyiségét Folin-Lowry-módszerrel határoztuk meg, és az enzimhatást minden mg proteinre úgy számítottuk ki, hogy 1 óra inkubációra kiszámítottuk a metabolizált anyagot nmólban. Az inhibitorokkal kezelt állatokból kapott szövetekben a MAO-hatást egy kontrollállatokból álló csoportban az enzimhatás százalékában fejeztük ki, az adagolás közege orális adagolásnál víz, intraperitoneális injekciónál 0,9 fiziológiás sóoldat. Az állatok leölése a fent leírt módon történik.

Eredmények

Az inhibitor gyógyszerek dózisszintjeinek egyikénél sem állt be feltűnő viselkedésbeli változás. Az eredményeket a 4-11. ábrák mutatják. Intraperitoneális adagolás után az R(+)PAI az agyban 90%-os MAO-B-hatás gátlást idézett elő 0,5 mg/kg dózisnál. Ugyanennél a dózisnál a MAO-A-hatás gátlása csak 20%-os volt. Orális

HU 215 451 Β adagolásnál ugyanez a dózis R(+)PAI 80%-ban gátolta a MAO-B-t, miközben egyáltalán nem volt kimutatható MAO-A-gátlás. Lényegében hasonló eredményeket kapunk a máj MAO-gátlásánál, mint a MAO agyi gátlásánál. A MAO-A és a MAO-B 50%-os gátlását előidéző dózisokat IC₅₀ a gátlási görbékből számítottuk ki, a

2. táblázat szerint. Az adatok a következők:

(a) R(+)PAI MAO-gátló hatását in vivő tartottuk fenn patkányban;

(b) a MAO-B-gátlás szelektivitását a MAO-A-val szemben az R(+)PAI in vivő fenntartja;

(c) a (+)-hatása sokkal nagyobb, mint a (-)-enantiomeré, ezt in vivő tartjuk fenn;

(d) a vegyületek hatásosan felszívódnak orális adagolás után; továbbá (e) a vegyületek hatásosan mennek át a vér-agy határon, és hatásosan gátolják az agyi MAO-t. A tény, hogy az R(+)PAI kétszer olyan hatásos volt, mint a racém vegyület a MAO-B-gátlásban, azt tükrözi, hogy az S(-)PAI rendkívül alacsony hatású

MAO-B-gátlásban.

2. táblázat

MAO-A- és MAO-B-gátlási IC₅₀ értékek mg/kg, R(+)PAI, S(-)PAI vagy racém PAI esetében, intraperitoneális adagolásnál vagy orális adagolásnál patkányon

	ICS0(nM)
MAO-A	MAO-B
Vegyület	S(-)PAI	R(+)PAI	Rác	S(-)PAI	R(+)PAI	Rác
IP agy	>10	1,2	2,5	>10	0,07	0,22
IP máj	>10	5	5	>10	0,06	0,11
PO agy	>10	5	5	>10	0,17	0,29
PO máj	>10	>5	>5	>10	0,05	0,09

21. példa

MAO-hatás gátlása in vivő: krónikus kezelés

Kísérlet

A 20. példa szerinti patkányokat használjuk kísérleti állatként, minden dózisszinthez 4 állatot kezelünk 3 dózisszinttel (0,05, 0,1 és 0,5 mg/kg), R(+)PAI-val vagy a racém formával orális adagolással. Naponta egy dózist alkalmazunk 21 napig, és az utolsó dózis után 2 órával történik a lefejezés. Az A és B típusú MAOhatást az agyban és a májban a 20. példa szerint határozzuk meg.

Eredmények

Napi 0,1 mg/kg R(+)PAI dózissal nagyfokú szelektív gátló hatást lehet elérni, ahol az agyi MAO-B gátlása 80%-os, és a MAO-A agyi gátlása 20%-os vagy ennél kevesebb. Napi 0,5 mg/kg-nál nagyobb dózisban a MAO-A gátlása még mindig kevesebb, mint 50%-os (12. és 13. ábra). A májban lévő MAO hasonló fokú szelektivitást mutat a gátlásban (14. és 15. ábra). Az R(+)PAI vegyület ismét hatásosabbnak bizonyult, mint az inhibitor racém formája, a tényező itt körülbelül kétszeres. Az agyi MAO esetében az R(+)PAI nagyobb szelektivitást mutatott a MAO-B gátlásában, mint a racém forma.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a MAO-B-gátlás szelektivitását a vegyületekkel a krónikus kezelés után fenn lehet tartani. Mint más irreverzíbilis inhibitorok esetében, az enzimgátlás foka nagyobb krónikus kezeléseknél, mint hogyha a gyógyszert egyszeri dózisban adagoljuk. Az R(+)PAI nagyobb fokú szelektivitást mutat az agyi MAO-B gátlásában, mint a racém vegyület.

22. példa

A MAO-gátlás irreverzíbilis természete

Kísérlet mg/kg egyszeri dózisú R(+)PAI-t adagolunk intraperitoneális injekcióval 4 patkányból álló csoportoknak, és az állatokat 2, 6,18, 24,48 és 72 órával később leöljük. A MAO-B-hatást az össz-agyiszövetben határozzuk meg a fent leírt módon.

Eredmények

Az eredményeket a 16. ábra mutatja. A MAO-B maximális gátlását az injekció után 6 órával éqük el. A MAO-aktivitás a kontrollhatás 30%-áig tér vissza 72 órával az injekció után. Ez a kísérlet azt mutatja, hogy az R(+)PAI-val elért MAO-gátlás irreverzíbilis természetű.

23. példa

Tiramin nyomáshatás fokozása tudatos patkányokon

Kísérleti leírás

A patkányokat 30 mg/kg pentobarbitál és 120 mg/kg klorál-hidrát elegyével érzéstelenítettük intraperitoneális injekcióval. A bal nyaki verőeret és a nyaki vénát (v. jugularis) finom politencsővel (artéria) kanülezzük, vagy finom szilikongumi csővel, amely polietiléncsőhöz kapcsolódik (véna), kanülezzük, amelynek distalis végét egy rögzített ponthoz helyeztük a nyak mögött. A csövet heparinizált fiziológiai sóoldattal töltjük meg, és finomacél dugóval bedugaszoljuk. Az állatokat intramuszkuláris injekcióval 20 mg klór-amfenicollal kezeljük, majd hagyjuk az operációból felépülni az éjjel folyamán. A következő napon a patkányokat egy magas falú tartályba helyezzük, amely szabad mozgást tesz lehető8

HU 215 451 Β vé. Az arteriális katétert egy nyomásátvivővel kapcsoljuk össze egy 100 cm hosszúságú fiziológiai sóval töltött, finom fúratú polietiléncsőből, és a vénás katétert egy 1 ml-es fecskendővel kötjük össze egy hasonló hosszúságú csövön keresztül, amely a fecskendővel együtt 1 mg/ml tiramin-hidrokloridot tartalmaz fiziológiai sóoldatban.

Egy 30-40 perces egyensúlyozást periódust követően 50 vagy 100 pg-os tiramininjekciókat adunk, és feljegyezzük a vérnyomás-reakciókat. A két injekció között legalább 15 perces intervallumot tartunk, és a vérnyomás visszatérése után a kontrollértékeket is feljegyezzük. A kontrollértékek megállapítása után a gyógyszerek egyikét befecskendezzük, és a következő 4 órában a tiraminreakciókat megismételjük. Megbecsüljük a vérnyomás reakciógörbe alatti területet, és meghatározzuk ennek a területnek az arányát kezelés előtt és után.

A kontrollperiódusban kapott 3-4 érték átlagát vesszük, és a vegyületek befecskendezése utáni 1 - 3 óra múlva értékeljük ki az eredményeket.

Eredmények

Az eredményeket a 3. táblázat mutatja. Az R(+)PAI 1 mg/kg dózisban, amely teljesen gátolja az agyi és máj MAO-B működést, és 40-50%-ban gátolja a MAO-A-t ezekben a szövetekben, nem okozott lényeges változást a tiraminpresszor válaszban. 5 mg/kgnál nagyobb R(+)PAI dózisban, amely lényegesen fokozottan gátolja az agyi és a perifériás MAO-A-t, lényeges hatásfokozódás mutatkozott a tiraminpresszor válaszban, ez hasonló mérték volt, mint amit ugyanilyen dózisban a deprenil előidézett, viszont kevesebb volt, mint a klórgilinnel előidézett hatás (olyan dózisban, amely 85%-nál jobban gátolja a májban lévő MAO-A- hatást).

3. táblázat

Tiraminpresszor hatás fokozódása MAO inhibitorok által tudatos patkányokon

Inhibitor	Dózis (mg/kg)	Patkányok száma (n)	A prcsszorválasz görbe alatti terület aránya; előtte/utána	Az átlag standard hibája (SEM)
Sóoldat		12	1,25	0,28
Klórgilin	2	6	10,39	2,13
(-)-Deprenil	1	2	1,15
(-)-DepreniI	5	3	2,36	0,16
R(+)PAI	1	3	1,38	0,7
R(+)PAI	5	3	3,49	0,98

Ebből a kísérletből következik, hogy az R(+)PAI nem fokozza a tiraminpresszor hatást olyan dózisban, amely hatásosan gátolja a MAO-B-t.

24. példa

MPTP-vel indukált dopaminergiás toxicitás elnyomása R(+)PAI-val

Az l-metil-4-fenil-l,2,3,6-tetrahidropiridin (MPTP) egy neurotoxin, amely károsítja a substantia nigrához és corpus striatumhoz tartozó dopaminergiás neuronokat több emlősfajtánál, beleértve az egereket is, és parkinsonos szindrómát idéz elő embernél és főemlősöknél. A neurotoxicitás mechanizmusának egy kezdeti döntő lépése abból áll, hogy az MPTP toxikus metabolitjává, azaz l-metil-4-fenil-piridinium-ionná alakul (MPP+). Ezt a reakciót katalizálja a MAO-B enzim, és ez valószínűleg a dopaminergiás neuronokon kívül zajlik le, főleg a glián kívül. Ismeretes, hogy az MPTP egyidejűleg egy anyag és egy irreverzíbilis MAO-B inhibitor. Ha a kísérleti állatokat MAO-B inhibitorokkal, például deprenillel vagy pargilinnel előzetesen kezelünk, akkor ez megvédi és megelőzi a substantia nigrához és corpus striatumhoz tartozó neuronokat az MPTP által előidézett károsodástól, mivel gátolva van az MPTP oxidatív átalakulása MPP+-szá. Az egyik gyakori hipotézis szerint a Parkinson-kór progresszív, a substantia nigrához és a corpus striatumhoz tartozó degenerálása annak tudható be, hogy a környezetből származó exogén MPTP-szerű neurotoxinok hatása érvényesül. Ilyen esetben erősen kívánatosnak tűnik egy nyújtott hatású kezelés kezdése MAO-B inhibitorral a Parkinson-kór korai stádiumában, abban a reményben, hogy semlegesíti az ilyen, feltehetőleg MPTP-szerű toxinok káros hatását, és így megállítja vagy lelassítja a betegség előrehaladását. Egy MAO-B inhibitor gyógyszer sikerességét jelenleg az a tulajdonsága adja, hogy mennyire képes gátolni in vivő az MPTP által előidézett, a substantia nigrához és a corpus striatumhoz tartozó dopaminergiás neuronok károsodását. Ezért megvizsgáltuk a PAI(+)- és (-)-enantiomereket olyan hatás szempontjából, hogy egéren meg tudják-e előzni vagy gátolni az MPTP által előidézett corpus striatum dopaminkiürítést.

A kísérlet leírása

20-25 g súlyú, hímnemű C57 fekete egereket befecskendezünk MPTP.HCl-dal (desztillált vízben feloldott 30 mg/kg, s. c.), vagy üres közeggel, vagy 1 órával az előkezelés után 2,5 mg/kg (-)- vagy (-i-)PAI izomert fecskendezünk be intraperitoneálisan vagy 5 mg/kg deprenilt intraperitoneálisan, és 5 nappal később lefejezzük az állatokat. Az agyakat eltávolítjuk, és kivágjuk a corpora striatát, egy jéghideg üveglemezre helyezzük, és szárazjéggel megfagyasztjuk. A corpus striatum szöveteket 0,1 mólos perklórsavban homogenizáljuk, és dihidroxibenzil-amint tartalmazó proteinmentes alikvotokat hasz9

HU 215 451 Β nálunk belső standardként, megvizsgáljuk dopaminra és fómetabolitjára, a 3,4-dihidroxi-fenil-ecetsavra (DOPAC), és HPLC-t használunk elektrokémiai kimutatásra.

Eredmények

A 4. táblázat a kísérlet eredményeit mutatja. MPTPvel egyedül kezelve jelentős corpus striatum dopamin (DA) és DOPAC kiürítést tapasztalunk. A (-)- és (+)PAI enantiomerekkel történő kezelés és a (-)-depreniles kezelés nem befolyásolta a corpus striatum DAkoncentrációkat. A PAI (-)-izomerrel történő előkezelés nem befolyásolja az MPTP-vel előidézett DA- és DOPAC-szinteket a corpus striatumban. Az MPTP előtt megadott PAI (-i-)-izomer teljesen eltörölte a corpus striatum DA- és DOPAC-szintek csökkenését, melyeket a toxin idézett elő. 2,5 mg/kg dózisnál a védőhatásban egyenértékű az 5 mg/kg (-)-deprenil hatásával.

4. táblázat

A (-) és (+) MAO-B inhibitor PAI enantiomerekkel végzett előkezelés hatása a corpus striatum DA- és DOPAC-kiürítésre mért egéren, in vivő MPTP által

	DA	DOPAC
(mg/mg protein)
Kontroll	162,8±7,2	8,4±0,5
MPTP	53,1±6,2	3,2±0,3
(-)PAl	174,0±4,8	7,5±0,2
(-)PAI+MPTP	53,4±6,9	7,0±0,6
(+)PAI	185,0±6,9	3,3±O,3
(+)PAI+MPTP	177,8± 14,4	6,0 ±0,3
(-)-Deprenil	170,6±7,l	5,6±0,3
(- )-Deprenil+MPTP	197,0±8,0	6,4±0,5

A fenti DA- és DOPAC-értékeket átlag±S. E. M. fejeztük ki, valamint a patkányok számában n=7-11/csoport.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az R(+)PAI kiváló MAO-B inhibitor in vivő, és különösen hatásos a Parkinson-kór kezelésében.

A találmány szerint alkalmazott anyagokat kombinálhatjuk szinergetikus úton például α-tokoferollal, amely egy E-vitamin-származék a Parkinson-kór kezelésére.

25. példa

PAI enantiomerek hatása amfetaminnal előidézett sztereotip viselkedésre öregedő patkányokon Ismeretes, hogy az amfetamin sztereotip viselkedést idéz elő [Sulser, F. & Sanders-Bush, E. Ann. Rév. Pharmacol. 77: 209-230 (1971)] endogén dopamin mobilizálásával. Az amfetamin nem metabolizálódik MAO-B hatására. A MAO-B gátlása egy hatásos inhibitorral és amfetaminadagolás dopaminfelszabadulást idézhet elő, amely a gátolt MAO-B által nem bomlik, így szinaptikus dopaminnövekedést várhatunk amfetaminadagolás után, és hatásos MAO-B adagolás után, ami a sztereotípusú viselkedés növekedését idézheti elő, azaz amfetaminhatás-növekedés áll be. Ennek a viselkedésnek a mértékét 1 perc leforgása alatt a laterális fejmozgások számából osztályozhatjuk.

A kísérlet leírása

A tesztvegyületet 0,5 mg/kg/nap dózisban adagoljuk ivóvízben, 24 órával a hipoxia beállása előtt (92% nitrogén+8% oxigén 6 óra hosszat). Ezután szubkután injekció útján amfetamint adagolunk 0,5 mg/kg dózisban 45 perc múlva, megszámoljuk a laterális fejmozdulatokat.

Eredmények

A kísérletek eredményeit az 5. táblázat mutatja.

5. táblázat

PAI izomerek hatása amfetaminindukált sztereotípusú viselkedésre öregedő patkányokon (kontroll és hipoxia sérült)

Csoport	Kezelés	Sztereotípusú viselkedés mértéke
Kontroll (6)	-	87±10
Kontroll (5)	(+)PAI	125±16*
Kontroll (4)	(-)PAI	94±18
Oxigénhiányos (5)	-	93±12
Hipoxiasérült (6)	(+)PAI	143±6*

A zárójelben lévő számok a vizsgált állatok számának felelnek meg. * p<0,001 a kezeletlen hipoxiás csoportra vonatkozólag, vagy a kezeletlen kontrollcsoportra vonatkozólag.

Az 5. táblázat eredményei azt mutatják, hogy a (+)PAI lényegesen fokozza az amfetaminindukált sztereotípusú viselkedést mind a hipoxiasérült és kontrollpatkányokon. Ebben a vonatkozásban a (-)PAI teljesen hatástalan. Ezek a viselkedésbeli in vivő eredmények megfelelnek korábbi biokémiai megfigyeléseknek, melyek szerint a (+)PAI az agyban hatásosan gátolja a MAO-B-t, míg a (-)PAI hatástalan.

26. példa

R(+) hatása a memória visszaállítására vagy javítására

Újszülött patkányokat rövid anoxiás epizódnak tesszük ki, majd hagyjuk, hogy normálisan növekedjenek tovább, és hosszan tartóan memóriacsökkenés fejlődjön ki [Speiser és munkatársai., Behav. Brain Rés. 30: 89-94 (1988)]. Ezt a memóriaromlást csökkent teljesítményként fejeztük ki a passzív elkerülést teszt formájában.

A R(+)PAI és S(-)PAI hatását a memória javulására vagy visszaállítására a passzív menekülési teszttel vizsgáltuk. Hogyha a gyógyszer hatásos, akkor növeli a reakció lappangási idejét, amikor belép a sötét helyiségbe vagy kamrába, ahol korábban a tesztelt patkány elektrosokkot tapasztalt. A maximális reakció lappangási ideje 300 másodperc.

A kísérlet leírása

Fiatal patkányokat posztnatális anoxiának vetettünk alá a 27. példa szerint. Az R(+)PAI-t vagy az S(-)PAI-t az alábbi módon adagoltuk:

A - Szoptató anyáknak 1-1,5 mg/kg napi dózist adagoltunk ivóvízben 21 napig, az elválasztásig. Ez10

HU 215 451 Β után az elválasztott utódoknak ugyanezt a dózist adagoltuk 20 napig. 40 nap múlva a kezelést befejeztük, majd 20 nappal később, a 60. napon, a gyógyszer utolsó dózisa után a tesztet folytattuk.

B - A dózist 0,5 mg/kg/nap-ra csökkentettük, a szoptató anyának adagolva 21 napon keresztül, majd közvetlenül a fiatal patkányoknak adagoltuk a 60. napon, amikor is a tesztet elvégeztük.

Passzív elkerülést teszt

A készülék egy megvilágított kamrából áll, amely kapcsolódik a sötét kamrához, és a kettőt egy csúszóajtó választja el. A kezelés ideje alatt a patkányt a megvilágított kamrába helyezzük 30 másodpercig, majd kinyitjuk az ajtót. A patkány a sötét kamrába megy át, és az időt, amely alatt ez bekövetkezik, feljegyezzük. Mi5 után a patkány a sötét helyiségbe átlép, az ajtót becsukjuk, és egy 0,3 milliamperes lábsokkot idézünk elő 3 mp-ig. 48 óra múlva meghatározzuk a memóriát úgy, hogy megismételjük a tesztet, és feljegyezzük azt az időt, amely eltelik attól kezdve, hogy az állat a világos10 ból a sötétbe lép maximum 300 másodpercig.

Az eredményeket a 6. táblázat mutatja.

6. táblázat

PAI izomerek hatása a passzív elkerülést tesztben fiatal patkányokon (60 napos patkányok esetében) A módszer

Csoport	Kezelés	Elektrosokk előtt	Elektrosokk után
Kontroll	-	49+13	201 + 111
Kontroll	(+)PAI	49+19	220+100 (+9%)*
Kontroll	(-)PAI	48+13	192+116
Oxigénhiányos	-	45+11	183 + 109
Oxigénhiányos	(+)PAI	49+10	239+99 (+10%)*
Oxigénhiányos	(-)PAI	55+27	179+123

B módszer

Csoport	Kezelés	Elektrosokk előtt	Elektrosokk után
Kontroll	-	53+20	104+101
Kontroll	(+)PAI	48+11	128+119 (+23%)*
Oxigénhiányos	-	45+8	119+105
Oxigénhiányos	(+)PAI	52+12	137+126 (+15%)*
Oxigénhiányos	( )PAI	48+19	112+112

A számok mutatják a másodpercekben kifejezett időt, amíg a sötétkamrába lép az állat, ahol először szenvedett a tesztelt patkány clektrosokkot. *A megjelölt százalékos növekedések az anoxia viszonylatában vagy a kontrollcsoportokhoz képest.

A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a (+)PAI hatásos, de a (-)PAI nem hatásos a kontrollpatkányok és anoxiasérült patkányok memóriajavításában. A teszt során a hatásos gyógyszereket alkalmasnak tartjuk különböző memóriazavaros betegségek, agylágyulás és különösen Alzheimer-típusú szenilis agylágyulás kezelésére.

27. példa

R(+)PAI hatása anoxiaindukált hiperaktív szindrómára fiatal patkányoknál

A patkányokat születés után anoxiának tettük ki, és ezután hagytuk nőni normális körülmények között, és ezek a nyílt területen megnövekedett motorikus aktivitást mutatnak 10-42 napos korban [Hertshkowitz és munkatársai, Dev. Brain Rés. 7:145-155 (1983)].

Vizsgáltuk az R(+)PAI és S(-)PAI hatását az ilyen hiperaktív szindrómára.

Kísérlet leírása

Az első születés utáni napon anoxiát idézünk elő a patkányokon. Ezeket üvegkamrába helyezzük, és 25 percig 100% nitrogénnek tesszük ki. Felélesztettük őket enyhe időszakos masszírozással a mellkason, majd visszaadtuk az anyáknak. A kontrollpatkányok ugyanezt a kezelést kapják, de nitrogén helyett levegőt alkalmazunk.

A szoptató anyáknak az ivóvízben 0,5 mg/kg/nap R(+)PAI-t vagy S(-)PAI-t adagolunk, és így a szopó állatnak a tejen keresztül juttatjuk be a tesztvegyületet.

A mozgást hat teljesen komputerizált ketrecben mérjük (28 x 28 cm) úgy, hogy egy adott időperióduson keresztül jegyezzük az átlépések számát. Az infravörös rács keresztezése 4 cm-es intervallumokban sugárzik, és ez elektromos impulzusokat iniciál, melyek egy számlálót táplálnak. A motorikus aktivitás jegyzése 15 és 20 napos korban történik 15 perces perióduson, kromatografálással.

HU 215 451 Β

Eredmények

A kísérlet eredményeit a 7. táblázat mutatja.

7. táblázat

A két enantiomer hatása anoxiaindukált hiperaktív szindrómára

Csoport	Kezelés	15 napos patkányok	20 napos patkányok
Kontroll	-	414+192 (11)	808+212 (12)
Kontroll	(+)PAI	254+149 (11) c	719+110(13)
Oxigén- hiányos	-	482+119(7)	858+96(9)
Oxigén- hiányos	(+)PAI	276±186(15)a	737+150 (16) b
Oxigén- hiányos	(-)PAI	334+196 (5)	778+232 (6)

A zárójelekben lévő számok a tesztelt állatok számát mutatják. A számok azt a számot mutatják, hogy az infravörös sugár rácson keresztül hányszor mentek át az állatok 15 perc alatt a ketrecben. a-p< 0,001 az oxigénhiányos kezeletlen csoporthoz képest b-p<0,05 az oxigénhiányos kezeletlen csoporthoz képest c-p<0,05 a kontrollcsoporthoz képest.

Az eredmények azt mutatják, hogy az R(+)PAI-val végzett krónikus orális kezelés 0,5 mg/kg dózisban a szoptató anyának adagolva és a tejjel táplált utódot elérve lényegesen javult a hiperaktív szindróma. Következésképpen, az R(+)PAI hasznos gyógyszer a hiperaktív szindróma kezelésére gyerekeknél.

Claims (16)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. (I) képletű R(+)-N-propargil-l-amino-indán és gyógyászatilag elfogadható sói.
2. 2. Gyógyászati készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként R(+)-N-propargil-l-amino-indánt vagy gyógyászatilag elfogadható sóját, és adott esetben egy vagy több további, nem szinergizáló hatású hatóanyagot, előnyösen Levodopát, és dekarboxiláz inhibitort és gyógyászatilag elfogadható hordozókat tartalmaz.
3. 3. Eljárás gyógyászati készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy a 15. igénypont szerinti eljárással előállított R(+)-N-propargil-1-amino-indánt vagy gyógyászatilag elfogadható sóját, és adott esetben egy vagy több további, nem szinergizáló hatású hatóanyagot, előnyösen Levodopát és dekarboxiláz inhibitort gyógyászatilag elfogadható hordozókkal összeverünk és gyógyszerkészítménnyé alakítunk.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy orális adagolásra alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.
5. 5. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy injektálható oldatot vagy emulziót állítunk elő.
6. 6. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy rektális adagolásra kúpot állítunk elő.
7. 7. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy transzdermális adagolásra alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.
8. 8. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 2-20 mg hatóanyagot tartalmazó dózisegységeket állítunk elő.
9. 9. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 5-10 mg hatóanyagot tartalmazó dózisegységeket állítunk elő.
10. 10. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 1-10 mg/ml hatóanyagot tartalmazó dózisegységeket állítunk elő.
11. 11. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 2-5 mg/ml hatóanyagot tartalmazó dózisegységeket állítunk elő.
12. 12. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy R(+)-N-propargil-l-amino-indánt, Levodopát és dekarboxiláz inhibitort tartalmazó, orálisan alkalmazható kapszulát vagy tablettát állítunk elő.
13. 13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 2-10 mg R(+)-N-propargil-l-amino-indánt, 50-250 mg Levodopát és 10-25 mg L-Carbidopát használunk.
14. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 2-10 mg R(+)-N-propargil-l-amino-indánt, 50-250 mg Levodopát és 12,5-50 mg benzerazidot használunk.
15. 15. Eljárás R(+)-N-propargil-l-amino-indán és savaddíciós sói előállítására, azzal jellemezve, hogy

    a) 1-amino-indán R(-)-enantiomert propargil-bromiddal vagy propargil-kloriddal reagáltatunk szerves vagy szervetlen bázis jelenlétében, adott esetben oldószerben, és az N-propargil-l-amino-indán R(+)-enantiomeijét kromatográfiásan, desztillációval, szelektív extrahálással izoláljuk, és kívánt esetben a szabad bázist savaddíciós sóvá alakítjuk, vagy

    b) a racém 1-amino-indánt propargil-bromiddal vagy propargil-kloriddal reagáltatjuk szerves vagy szervetlen bázis jelenlétében, adott esetben oldószerben, és az N-propargil-l-amino-indán R(+)-enantiomeijét kromatográfiásan, desztillációval, szelektív extrahálással izoláljuk, és kívánt esetben a szabad bázist savaddíciós sóvá alakítjuk, vagy

    c) a racém N-propargil-l-amino-indán szabad bázist optikailag aktív savval reagáltatjuk, majd a kapott diasztereomer sópárból ismert módon a kívánt R(+)-Npropargil-l-amino-indán-sót elválasztjuk, és kívánt esetben a szabad bázist visszanyerjük.
16. 16. A 15. igénypont szerinti c) eljárás, azzal jellemezve, hogy az R(+)-N-propargil-1-amino-indán optikailag aktív savval képezett sóját a kapott diasztereomer sópárból frakcionált kristályosítással elválasztjuk.