HU206371B - Process for producing renin-inhibiting depeptide derivatives - Google Patents

Description

(57) KIVONAT

A találmány tárgya eljárás (I) általános képletnek megfelelő új vegyületek és fiziológiailag elfogadható savaddíciós sóik előállítására. Az (I) általános képletben

O R² OHR³

II III

R'-C-A-B-NH-CH-CH-CH-R⁴ (I)

R¹ jelentése Het-(l-6 szénatomos)-alkil-, Het-(l-r6 szénatomos)-alkoxi-, piridil-, piridil-merkapto-(l6 szénatomos)-alkil-, amino-tiazolil-(l-ó szénatomos)-alkil-csoport, tiazolidinil-csoport és Hét jelentése 5-6 tagú telített, egy N atomot tartalmazó heterociklusos gyűrű, amely további heteroatomként 0, vagy N atomot is tartalmazhat és a gyűrű 1-6 szénatomos alkil- vagy 1-6 szénatomos alkoxi-karbonil-csoporttal lehet helyettesítve, továbbá lehet még piridil- vagy ftálimidil-csoport,

A jelentése L-fenil-alanil-, L-metionil-, L-metionilszulfon-csoport,

B jelentése L-norvalil- vagy L-hisztidil-csoport,

R² jelentése 4-7 szénatomos cikloalkil-(l—6 szénatomos)-alkilcsoport,

R³ jelentése hidrogénatom,

R⁴ jelentése (CH2)_m-CHR⁵-D (Π) általános képletű csoport, ahol

R⁵ jelentése hidrogénatom,

D jelentése piridilcsoport és m értéke 1.

A találmány szerinti eljárással nyert (I) általános képletű vegyületeknek reningátló hatásuk van.

ΐ.

A leírás terjedelme: 10 oldal

Cű

HU 206 371

HU 206 371 Β

A találmány tárgya eljárás új dipeptid-származékok előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek a természetes renin enzim és a vírushatású aszpartil-proteázok hatását gátolják.

A következő európai szabadalmi leírásokban dipeptid-származékokat, valamint ezek reningátlóként való alkalmazását ismertetik: A-172 346, A-173 347, A189 203, A-229667, A-230266, A-255 082, A273 893, A-274259.

A találmány szerinti eljárással (I) általános képletnek megfelelő dipeptid-származékokat állítunk elő, amely vegyületek in vitro és in vivő is hatásos reningátlók:

O R² OHR³

II III

R’-C-A-B-NH-CH-CH-CH-R⁴ (I)

Az (I) általános képletben

R¹ jelenése Het-(l-6-szénatomos)-alkil-, Het-(l-6 szénatomos)-alkoxi-, piridil-, piridil-merkapto-(l6 szénatomos)-alkil, amino-tiazolil-(l~6 szénatomos)-alkilcsoport, tiazolidinil-csoport és Hét jelentése 5-6 tagú telített, egy N atomot tartalmazó heterociklusos gyűrű, amely további heteroatomként O vagy N atomot is tartalmazhat és a gyűrű

1-6 szénatomos alkil- vagy 1-6 szénatomos alkoxi-karbonil-csoporttal lehet helyettesítve, továbbá lehet még piridil- vagy ftálimidil-csoport,

A jelentése L-fenil-alanil-, L-metionil-, L-metionilszulfon-csoport,

B jelentése L-norvalíl- vagy L-hisztidil-csoport,

R² jelentése 4-7 szénatomos cikloalkíl-(l—6 szénatomos)-alkilcsoport,

R³ jelentése hidrogénatom,

R⁴ jelentése (CH^-CHRM) (II) általános képletű csoport, ahol

R⁵ jelentése hidrogénatom,

D jelentése piridilcsoport, és m értéke 1.

A találmány oltalmi körébe tartozik a fenti (I) általános képletű vegyületek fiziológiailag elfogadható savaddíciós sóinak előállítási eljárása is.

Az (I) általános képletű vegyületek királis centrumokat tartalmaznak és ily módon ezek a vegyületek R-,

S- vagy RS-konfigurációjúak lehetnek és ezen vegyületek előállítása is a találmány oltalmi körébe tartozik.

A fenti (I) általános képletben az alkilcsoportok lehetnek egyenes- vagy elágazóláncúak és ugyanígy lehetnek egyenes- vagy elágazóláncúak a megfelelő, alkilcsoportból származtatott csoportok is, így például az alkoxi-, alkanoil-csoportok is.

Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sói gyógyászatilag elfogadható vagy nem-toxikus sók. Ilyen sók például a szervetlen savakkal, így például sósavval, kénsavval, vagy foszforsavval, továbbá szerves savakkal, így például karbon-szulfonsavakkal, így például ecetsavval, citromsavval, benzoesavval, maleinsavval, fumársavval, borkősavval, vagy p-toluolszulfonsawal is képzett sók. Ezeket a sókat ismert módon a bázisvegyület és megfelelő sav reagáltatásával nyerjük.

Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány szerinti eljárással úgy állítjuk elő, hogy egy végállású karboxicsoportot tartalmazó fragmenst vagy annak reakcióképes származékát egy megfelelő, szabad aminocsoportot tartalmazó fragmenssel kapcsoljuk, kívánt esetben a védőcsoportokat lehasitjuk és a kapott (I) általános képletnek megfelelő vegyületet fiziológiásán elfogadható sóvá alakítjuk.

A találmány szerinti eljárásnál kiindulási anyagként alkalmazott végállású karboxilcsoportot tartalmazó fragmenseket a következő (Illa), (Illb) és (lile) képletekkel írjuk le:

R’-COOH R’-C-A-OH R’-C-A-B-OH II II o o (Illa) (Illb) (fflc)

A találmány szerinti eljárásnál további kiindulási anyagként alkalmazott végállású aminocsoportot tartalmazó fragmenst a következő (IVa), (IVb) és (IVc) képletekkel írjuk le:

R² OHR³ I I I

H₂N-A-B-NH-CH-CH-CH-R⁴ (IVa)

R² OH R³ I I I

H₂N-B-NH-CH-CH-CH-R⁴ (IVb)

R² OH R³ I I I

H₂N-CH-CH-CH-R⁴ (IVc)

Az amidkötés kialakítására alkalmas módszereket például a következő irodalmi helyeken ismertetik: Houben-Weyl, Methoden dér organischen Chemie, 15/2 kötet, Bodanszky és mtársai, Peptide synthesis, 2. kiadás (Wiley Sons, New York 1976), vagy Gross, Meinehofer, The Peptides. Analysis, synthesis, biology (Academic Press, New York 1979). Előnyösen például a következő módszereket alkalmazzuk: aktív észteres eljárás N-hidroxi-szukcinimiddel vagy 1-hidroxi-benzotriazollal mint észterkomponenssel, karbodiimiddel, így például diciklohexil-karbodiimiddel vagy propánfoszfonsavanhidriddel végzett kapcsolás és a vegyes anhidrid-eljárás Pivaloil-kloriddal.

A (IVc) általános képletű optikailag aktív aminok - a R², R³ és R⁴ jelentése a fenti - előállítását optikailag aktív alfa-aminosavakból kiindulva végezzük úgy, hogy az aszimmetria centrumok változatlanok maradnak. Az eljárásnál ismert módon egy N-védett aminosav-aldehidet állítunk elő, amelyet egy aldol-analóg addícióval egy megfelelő heteroaril-alkil-molekularészhez kapcsoljuk, majd a N-védőcsoport lehasítása után nyerjük a (IVc) képletnek megfelelő amino-alkohol-vegyületet. Ha a diasztereomer keveréket nyerjük, akkor ismert módon, így például frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiával az egyes izomereket elválasztjuk. A diasztereomer-tisztaság meghatározását HPLC vizsgáljuk, az enantiomer tisztaságot pedig ismert módon a Mosher-származékba való átalakítással vizsgáljuk [(H. S. Mosher és mtársai, J. Org. Chem., 34, 2543 (1969)].

HU 206 371 Β

A N-védett aminosav-aldehidek előállítását B. Castro és mtársai módszere szerint végezzük (Synthesis 1983,676).

A N-védett aminosav-aldehidhez való aldol-analóg addíciót bázissal szemben inért oldószer, így például éter, tetrahidrofurán, toluol, DMF, DMSO vagy dimetoxi-etán jelenlétében végezzük. Védőcsoportként például N-terc-butoxi-karbonil- vagy benzil-oxi-karbonilvédőcsoportot alkalmazunk.

A heteroaril-alkil-komponens deprotonálását bázis jelenlétében végezzük, erre a célra például a következő vegyűleteket alkalmazhatjuk: alkálifém-alkoholátok, így például kálium-O-terc-butilát, nátrium-metilát, alkálifém-hidridek, így például nátrium- vagy káliumhidrid, fém organikus bázisok, így például n-butil-lítium, s-butil-lítium, metil-lítium vagy fenil-lítium, nátrium-amidok, így például szerves nitrogénbázisok alkálifém sói, így például lítium-diizopropil-amid.

Az (I) általános képletű vegyületek előállításánál szükséges elő- vagy utóműveletek, így például a védőcsoportok bevitele és lehasítása a szakirodalomban ismert és így például a következő irodalmi helyen van ismertetve: T. W. Greene, „Protective Groups in Organic Synthesis”. Az (I) általános képletű vegyületek sóit sóképző csoportok bevitelével állítjuk elő ismert módon, ennek során például az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek bázisos csoportot tartalmaznak sztöchiometrikus mennyiségben alkalmas savval kezeljük. A sztereomer keverékeket és különösen a diasztereomer keverékeket, amelyeket racém A vagy B csoportnak megfelelő aminosavval nyertünk ismert módon frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiával a megfelelő izomerekre választhatjuk.

A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek enzimgátló hatással rendelkeznek és különösen hatásosak a természetes renin enzim gátlására. A renin egy proteolitikus enzim és az aszpartil-proteázok csoportjába tartozik, amely különböző stimulusok hatására (térfogati-depletio, nátrium-hiány, béta-receptor-stimuláció) vese juxtaglomeruláris sejtjeiből a véráramban választódik ki. Ott a májból kiváló angiotenzinogénről az angiotenzin (I) dekapeptidet hasítja. Ez utóbbi az „angiotensin converting enzyme” (ACE) hatására angiotenzin (H) -vé alakul át. Az angiotenzin (Π) igen fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, mivel a véredények kontrakciója útján közvetlenül a vérnyomást növeli. Emellett még stimulálja az aldoszteron szekrécióját a mellékveséből és növeli az extracelluláris folyadéktérfogatot a nátriumkiválás gátlása révén, amely a maga részéről szintén hozzájárul a vérnyomás emelkedéséhez. A renin enzimatikus aktivitását gátló hatások az angiotenzin (I) csökkent képzéséhez vezetnek, aminek a következménye az angiotenzin (Π) csökkent képződése is. Ezen aktív peptid hormon koncentrációjának csökkentése a közvetlen kiváltója reningátlók vérnyomáscsökkentő hatásának.

A reningátló anyagok hatásosságát in vitro tesztekben vizsgáltuk. Az angiotenzin (I) képződésének csökkenését különböző rendszerekben (humánplazma, tisztított humánrenin) határoztuk meg.

1. Vizsgálati elv

Humánplázmát, amely angiotenzinogén anyagként renint is tartalmaz 37 °C hőmérsékleten a vizsgálandó vegyülettel együtt inkubáltuk. Ekkor a renin hatására az angiotenzinogén anyagból angiotenzin (I) szabadul fel, amelyet ismert módon radioimmuno vizsgálattal határoztuk meg. Ez az angiotenzin-felszabadulás van a renin-inhibitorokkal gátolva.

2. Plazma kinyerése

Önként jelentkező paciensektől vért veszünk (kb. 0,5 liter személyenként, Bluko-vérvevő berendezés, gyártó ASID Bonz und Sohn, Unterschleissheim) és a levett vért részben evakuált edényekbe jéghűtés mellet felfogjuk. Az alvadás meggátlására a mintákhoz EDTA-t adagolunk (10 mmól végkoncentráció). A mintákat ezután 3500 fordulat/perc mellett centrifugáljuk (Rotor HS 4, Sorvall) 0-4 °C hőmérsékleten 15 percen át, majd ha szükséges a centrifugálást megismételjük. Az elvált plazmát ezután óvatosan lepipettázzuk és megfelelő mennyiségekben -30 °C hőmérsékleten lefagyasztjuk. A vizsgálatokhoz csak a megfelelően magas renin-aktivitással rendelkező mintákat alkalmazzuk. Az alacsony renin-aktivitási mintákat egy hidegen végzett kezeléssel (-4 °C 3 nap) aktiváljuk (porenin - renin).

3. A vizsgálatok kivitelezése

Az angiotenzin (I) tartalmat Renin-Maina^R-Kit segítségével (Semo Diagnostics S. A., Coinsis, Svájc) határozzuk meg. A plazma minták inkubálását a használati utasításban megadottak szerint végezzük: Inkubációs közeg: 1000 ul Plazma (0-4 °C-on felengedve)

100 ul Foszfát-puffer (pH 7,4)

10⁴ mól Ramiprilat adalék lOulPMSF ul 0,1% Genapol PFIC 12 ul DMSO ill. vizsgálandó készítmény

A vizsgálandó készítményt 10² mólmennyiségű dimetil-szulfoxidban (DMSO) feloldjuk és DMSO-val megfelelően hígítjuk. Az inkubációs közeg max. 1% DMSO-t tartalmaz.

A keverékeket jéggel elkeverjük és 1 órán át 37 °C hőmérsékleten vízfürdőn inkubáljuk. A felhasznált plazmaminták kiindulási angiotenzin (I)-tartalmát inhibitor adagolása nélküli mintán határozzuk meg (6 minta, mindegyik 100-100 ul). A kontroll mintákat nem inkubáljuk.

A vizsgálandó készítmények koncentrációját úgy választjuk meg, hogy azok egy 10-90%-os enzimgátló hatásnak feleljenek meg (öt különböző koncentrációjú minta). Az inkubációs idő letelte után minden mintából három 100-100 ul-es próbát veszünk, ezeket előre hűtött Eppendorf-edényekben szárazjéggel megfagyasztjuk és kb. -25 °C hőmérsékleten az angiotenzin (I)vizsgálatokhoz tároljuk. A vizsgálatokhoz 3 párhuzamos mintát készítünk.

Angiotenzin (I)-radioitnmun vizsgálata (RIA)

A vizsgálatot az RIA-Kit-ek (Renin-Maia^R-Kit) használati utasításában megadottak szerint végezzük.

A hitelesítési görbe literenként 0,2-25 ng angioten3

HU 206 371 Β zin-tartománynak felel meg. A plazmaminták kiindulási angiotenzin (I)-tartalmát minden egyes mérési adatból levontuk. A plazma-renin aktivitás értékét (PRA) ng Ang I/ml X óra értékben adjuk meg. A vizsgálandó anyag jelenlétében kapott anyag PRA-értékeket a kontroll mintákhoz,' azaz az inhibitor nélküli mintákhoz viszonyítjuk (—=100%) és százalékos renin-aktivitásként adjuk meg. A renin-aktivitás értékeket a koncentráció függvényében (M) ábrázolva a kapott görbéből az IC₅₀ értékeket leolvashatjuk.

A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek esetében az in vitro vizsgálatoknál kapott gátlási koncentrációk értéke 10*⁵—10'¹⁰ mól/liter.

A reningátló anyagok sóban szegény állatok esetében vémyomáscsökkenést okoznak. Miután az emberi renin más reninfajtáktól különbözik az in vivő vizsgálatokhoz főemlősöket alkalmaztunk (Marmosets, Rhesus-majmok). A főemlősök reninje és a humánrenin szekvenciája túlnyomórészt homológ. Furosenid I. V. adagolásával endogén reninkiválást váltunk ki. Ezután adagoljuk a vizsgálandó vegyületeket és vizsgáljuk a hatásukat a vérnyomásra, valamint a szívritmusra, A vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek I. V. adagolás esetében 0,1-5 mg/kg és intraduodenális, gasztrokópon keresztül végzett adagolás esetében pedig 1—50 mg/kg dózisban hatásosak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek alkalmasak vérnyomáscsökkentő szerként, valamint szívelégtelenségek kezelésénél való felhasználásra.

A HIV-proteázok autokatalitikusan válnak ki a GAG-POL-polipeptidekből és a p55 előpeptidet a p 17, p24 és pl4-Core-Antigénné hasítják. Ezek ily módon igen fontos enzimek, amelyeknek gátlása a vírusok életciklusát megszakítja és ily módon a szaporodásukat megakadályozza.

A biológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek enzimgátló hatással rendelkeznek vírus-enzimek esetében is és így például a HIV-proteázokat gátolják. Különös jelentősége van a HIV-proteáz gátló hatásnak miután ez a hatás a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket különösen alkalmassá teszi HIV-fertőzések kezelésére és megelőzésére. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek az in vitro tesztek során kapott eredmények alapján 10’⁴-10‘^s mól/liter koncentrációban rendelkeznek gátló hatással.

Az (I) általános képletű vegyületeket hatóanyagként alkalmazhatjuk gyógyszerkészítményekben is. Ezen gyógyszerkészítmények felhasználhatók a vérnyomás terápiában, valamint kongesztív szívelégtelenségek kezelésére, továbbá vírus megbetegedések, különösen HIV-vírus által okozott megbetegedések kezelésére és megelőzésére.

Ezen gyógyszerkészítmények (I) általános képletű vegyületek hatásos mennyiségét tartalmazzák szervetlen vagy szerves, gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal együtt, A gyógyszerkészítmények lehetnek intranazális, intravénás, szubkután, vagy orális adagolásúak. A hatóanyag dózisa függ a melegvérű egyéntől, annak testtömegétől, korától és az adagolás módjától.

Orális készítmények esetében a készítmények a hatóanyag mellett még az ismert adalékanyagokat, így például hordozóanyagokat, stabilizátorokat vagy inért hígítóanyagokat tartalmaznak. Az összetevőket ismert módon elkeverjük és a megfelelő adagolási formára hozzuk. A készítmények lehetnek tabletta-, drazsé-, kapszulakészítmények, vizes, alkoholos vagy olajos szuszpenziók, vagy vizes, alkoholos vagy olajos oldatok. Inért hordozóanyagként például gumiarábikumot, magnézium-oxidot, magnézium-karbonátot, kálium-foszfátot, tejcukrot, glükózt, magnézium-sztearil-fumarátot vagy keményítőket, különösen kukoricakeményítőt alkalmazunk. A készítmények lehetnek továbbá száraz vagy nedves granulátumok is. Olajos hordozóanyagként vagy oldószerként például növényi vagy állati olajok, így például napraforgóolaj és csukamájolaj jöhet számításba.

A szubkután vagy intravénás adagolásra alkalmas készítmények a hatóanyagot vagy annak fiziológiásán elfogadható savaddíciós sóit ismert hordozóanyagokkal, oldószerekkel, oldásközvetítőkkel, emulgeátorokkal és adott esetben további segédanyagokkal oldat, szuszpenzió vagy emulzió formájában tartalmazzák. Oldószerként például a következőket lehet alkalmazni: víz, fiziológiás konyhasóoldat vagy alkoholok, például etanol, propándion vagy glicerin, továbbá cukoroldatok, így például glükóz- vagy mannitoldat, vagy ezek keveréke.

A következő példákban a találmány szerinti eljárást mutatjuk be közelebbről. Az alkalmazott rövidítések jelentése a következő:

Boc Terc-butoxi-karbonil-csoport

DC Vékonyréteg kromatográfia

DCC Diciklohexil-karbodiimid

DNP 2,4-Dinitro-fenil-csoport

DMF Dimetil-formamid

DMSO Dimetil-szulfoxid

Fmoc Fluorenil-metoxi-karbonil-csoport

EE Ecetsav-etilészter

FAB Fást atom bombardment (Gyors atombombázás)

HOBt 1-Hidroxi-benzotriazol

Iva Izovaleril-csoport

M Molekulacsúcs

MeOH Metanol

MS Tömegspektrum

Thi béta-2-tienil-alanin

THF Tetrahidrofurán

Z Benzil-oxi-karbonil-csoport

A további, az aminosavakkal kapcsolatban alkalmazott rövidítések megfelelnek a peptidkémiában általában szokásos hárombetűs kódoknak, amelyeket például a következő helyen ismertetnek: Eur. J. Biochem. 138,

9-37 (1987). Amennyiben külön nem jelöljük meg, az aminosavak minden esetben L-konfigurációjúak.

/. példa

N-(2-amino-tiazol-4-il-acetil)-L-Phe-L-Nva-[(I-Sciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin

100 mg N-(N-trifenil-metil-2-amino-tiazol-4-il-acetil)-L-Phe-L-Nva-(l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-51

HU 206 371 Β (2-piridil))-n-pentilamint 5 órán át szobahőmérsékleten hangyasav/víz=5:1 elegyben keverjük, majd a kiváló trifenil-metanolt leszívatjuk, vízzel átmossuk, és a vizes oldatot vákuumban betöményítjük. A visszamaradó anyagot ecetsav-etilészterben feloldjuk és kétszer hígított nátrium-hidrogén-karbonát oldattal semlegesre mossuk, végül telített nátrium-klorid oldattal átmossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, a szárítóanyagot szűrjük és az anyagot betöményítjük. A kitermelés 57 mg, op. 87 °C.

MS (FAB): 664(M⁺+1)

2. példa

N-(N-trifenil-metil-2-atnino-tiazol-44bacetil)-L·

Phe-L-Nva-[(l-S-ciklohexibmetib2-S-hidroxi-5-(2piridil)]-n-pentilamid

262 mg N-(N-trifenil-metil-2-amino-tiazol-4-il-acetil)-L-fenil-alanint 81 mg HOBt-vel, 109 mg DCC-vel és 67 ul NEM-el 5 ml DMF-ben feloldunk és 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután hozzáadagolunk 180 mg L-norvalin-(l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi5-(2-piridil))-n-pentil-amínt 2 ml DMF-ben oldva és a reakciókeveréket 48 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután vízzel hígítjuk, a kiváló diciklohexilkarbamidot leszűrjük és az oldatot vákuumban betöményítjük. A visszamaradó anyagot ecetsav-etilészterben oldjuk és háromszor telített nátrium-hidrogén-karbonát oldatban, kétszer telített nátrium-klorid oldattal mossuk, majd magnézium-szulfáton szántjuk és betöményítjük. A kapott terméket kromatografáljuk (szilikagél, CHjClj/MeOH 20:1) amikor is 210 mg cím szerinti vegyületet nyerünk, op. 75 °C.

MS (FAB): 906 (M⁺+l)

3. példa

N-(N-trifenil-metil-2-amino-tiazol-4-il-acetil)-L-fenibalanin

a) 3,2 g N-trifenil-metil-2-amino-tiazoI-4-il-ecetsavat, 1,34 g HOBt-t 1,81 g DCC-t 1,43 g L-PheOMe-t és 1 ml N-etil-morfolint egymás után 30 ml vízmentes DMF-ben oldunk és egy éjszakán át keverünk. 24 óra eltelte után kevés vizet adunk hozzá, a kiváló diciklohexil-kaibamidot leszűrjük és a kapott oldatot vákuumban betöményítjük. A visszamaradó anyagot ecetsav-etilészterben oldjuk és háromszor hígított nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, kétszer 10%-os citromsav oldattal, kétszer telített nátrium-klorid oldattal mossuk, a szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, majd betöményítjük. Oszlopkromatografálás után (szilikagél, ciklohexán/EE) 3,6 g metilésztert nyerünk olajos anyag formájában.

b) 3,5 g előző, a) pont szerint nyert anyagot 30 ml dioxán/víz-1:1 elegyben ekvimoláris mennyiségű 1 n nátrium-hidroxid jelenlétében 3 órán át szobahőmérsékleten keverünk. Ezután a reakciókeveréket vákuumban a dioxántól elválasztjuk, dietil-éterrel extraháljuk, a vizes fázist pH=3-ra megsavanyítjuk és ecetsav-etilészterrel háromszor erőteljesen extraháljuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk,, a szárítóanyagot leszűrjük, és az anyagot vákuumban betöményítjük. A kitermelés 2,7 g, op. 205-208 °C.

4. példa

N-terc-butoxi-karbonll-norvalil-[(1 -S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin

2,1 g N-terc-butoxi-karbonil-norvalint, 1,6 g HOBt-t,

2,5 g DCC-t és 1,4 ml N-etil-morfolint 50 ml vízmentes DMF-ben oldunk, majd hozzáadagolunk 0 °C hőmérsékleten 2,6 g 2-S-amino-l-ciklohexil-3-S-hidroxi-6-(2-piridil)-hexánt 5 ml DMF-ben oldva. A kapott oldatot 48 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd hozzáadunk 5 ml vizet és a kiváló diciklohexil-kart)amidot szűrjük. A szűrlethez 150 ml ecetsav-etilésztert adunk, háromszor nátrium-hidrogén-karbonáttal, kétszer telített nátrium-klorid oldattal és háromszor vízzel extraháljuk, a visszamaradó szerves fázist magnéziumszulfáton szárítjuk, vákuumban betöményítjük és kromatografáljuk (szilikagél, CH₂Cl₂/MeOH) amikor is 3,56 g kívánt terméket nyerünk nyúlós olaj formájában.

Forg. kép.: [a]§—47,4 ⁰ (c-1,135, metanol)

MS (FAB): 476 (M⁺+l)

5. példa

L-Nva-( l -S-ciklohexil-m£til-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)-n-pentilamin

200 mg 4. példa szerint előállított vegyületet 3 ml trifluor-ecetsavban oldunk 0 °C hőmérsékleten és 30 percen át keveqük. Ezután szobahőmérsékletre való felmelegedés után a felesleges trifluor-ecetsavat vákuumban eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot ecetsavetilészterben oldjuk és háromszor hígított nátrium-hidrogén-karbonát oldattal extraháljuk. A szerves fázist telített nátrium-klorid oldattal, majd vízzel mossuk magnézium-szulfáton szárítjuk a szárítószert szűréssel elválasztjuk és az anyagot betöményítjük. A kapott anyag olajos konzisztenciájú. Az ily módon nyert Nterminális védett aminosav-származékot gyorsan alkalmazzuk a következő reakcióhoz.

MS(FAB): 376 (M⁺+1)

6. példa

N-[S-(4-piridll)-merkapto-acetil]-L-fenil-alanin

A cím szerinti vegyületet a 3. példában leírtak szerint (4-piridil)-merkapto-ecetsavból és L-fenil-alanin-metil-észterből kiindulva állítjuk elő. op. 199— 201 °C.

’H-NMR (60MHz, d₆-DMSO): o=3,05 (2H, CH₂); 3,8 (2H, CH₂CO); 4,5 (m, IH, C-H_alfs), 7,30 (s, 5H, fenil); 8,0-8,7 (m, 4H, piridil) ppm

MS (DCI): 317 (M⁺+l)

7. példa

N-(S-(4-pirídil)-merkapto-acetil)-L-Phe-L-Nva-[( 1 S-ciklohexibmetib2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-npentilamid

A cím szerinti vegyületet a 6. példa szerint előállított fenil-alanin-származékból és az 5. példában előállított

HU 206 371 Β norvalin-származékból állítjuk elő a 2. példában leírtak szerint.

MS (FAB): 674 (M⁺+l)

8. példa

N-(2-piridil)-etoxi-karbonil-L-Phe-L~Nva-OH

A cím szerinti vegyületet N-(2-piridin)-etoxi-karbonil-L-fenil-alaninból és L-Nva-OMe-ből nyerjük a 3a), majd a 3b) példában leírtak szerint.

MS (FAB): 414 (M⁺+l)

9. példa

N-(2-piridil)-etoxi-karbonil-L-Phe-L-Nva-[(l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin A cím szerinti vegyületet a 8. példában leírt dipeptidből és 2-S-amino-l-S-cikIohexil-3-S-hidroxi-6-(2piridil)-hexánból nyerjük a 4. példában leírtak szerint. MS (FAB): 672 (M⁺+l)

10. példa

N-(3-piridÍl)-etoxi-karbonil-L-Phe-L-Nva-[(l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin A cím szerinti vegyületet N-(3-piridil)-etoxi-karbonil-L-Phe-ből és az 5. példában előállított vegyületből nyerjük a 2. példa szerinti eljárással, op. 46-50 °C.

MS (FAB): 672 (M⁺+l)

11. példa

N-(4-piridil)-etoxi-karbonil-L-Phe-L-Nva-[( 1 -S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin A cím szerinti vegyületet N-(4-piridin)-etoxi-karbonil-L-Phe-bőI és az 5. példában előállított vegyületből nyerjük a 2. példában leírtak szerint eljárva.

MS (FAB): 672 (M⁺+l)

12. példa

Fmoc-His(Trt)-[(I-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5(2-piridil)]-n-pentilamin

1,2 g Fmoc-His(Trt)-OH-t 340 mg HOBt-t, 445 mg DCC-t és 0,3 ml NEM-et 11 ml DMF-ben oldunk és 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kapott keverékhez ezután 580 mg 2-S-amino-l-S-ciklohexil-3-Shidroxi-6-(2-piridil)-hexánt adagolunk 4 ml DMF-ben oldva és 1 éjszakán át keverjük. Ezután 5 ml vizet adagolunk a keverékhez és a kiváló karbamidot szűrjük és 100 ml ecetsav-etilészterben oldjuk. A szerves fázist háromszor telített nátrium-hidrogén-karbonáttal, kétszer telített nátrium-klorid oldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban betöményítjük. A visszamaradó anyagot kromatografáljuk (szilikagél, CH₂Cl₂/MeOH), amikor is 1,06 g cím szerinti vegyületet nyerünk, op. 85 °C.

13. példa

H-His(Trt)-[(I-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2piridil)]-n-pentilamin

500 mg 12. példa szerint előállított vegyületet 5 ml vízmentes DMF-ben oldunk 0,6 ml dietil-aminnal együtt és 20 percen át szobahőmérsékleten keverjük.

Ezután az oldószert nagy vákuumban eltávolítjuk és a visszamaradó anyagot kromatografáljuk (szilikagél, CH₂Cl₂/MeOH), amikor is 320 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

MS (FAB): 656 (M⁺+l)

14. példa

N-(2-piridil)-etoxi-karboml-L-Phe-L-His(Trl)-[ (I-Sciklohexil-metll-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin

157 mg 2-pyoc-L-Phe-t, 85 mg HOBt-t 113 mg DCC-t és 70 μΐ NEM-et 5 ml DMF-ben oldunk és hozzáadagolunk 310 mg 13. példa szerint előállított vegyületet 3 ml DMF-ben oldva. A kapott keveréket 58 órán át keverjük, majd a 12. példa szerint feldolgozzuk. Hy módon 265 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

MS (FAB): 953 (M⁺+l)

15. példa

N-(2-pirldil)-etoxi-karbonil-L-Phe-L-His-[(l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin 115 mg 14. példa szerinti vegyületet 2,5 ml trifluorecetsavval 1,5 órán át keverjük, majd a felesleges savat vákuumban eltávolítjuk és a visszamaradó anyagot ecetsav-etilészterben oldjuk és hígított nátrium-hidrogén-karbonát oldattal semlegesítjük. Az ecetsavészteres oldatot vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, majd szűrjük és vákuumban betöményítjük. A visszamardó anyagot kromatografáljuk (szilikagél, CH₂Cl₂/MeOH), amikor is 57 mg cím szerinti vegyületet nyerünk, op. 68 °C.

MS (FAB): 710 (M⁺+l)

16. példa

2-Pyoc-L-metionin g 2-(2-piridil)-etil-p-nitro-fenil-karbonátot és 2,5 g L-Met-OMe-t 60 ml acetonitrilben oldunk és 1 n nátrium-hidroxidot adagolunk hozzá addig, amíg a pH érték a

8,5-9 értéket eléri, majd a kapott keveréket a reakció teljes végbemeneteléig keverjük (DC-kontroll). Ezt követően az acetonitrilt vákuumban eltávolítjuk és a vizes oldatot ρΗ-9-nél, pH=6-nál, majd további 1 n sósavval végzett savanyítás után pH=3-nál dietil-éterrel extraháljuk. Az utolsó extrakciónál nyerjük a kívánt terméket, amelyet kromatografálással tisztítunk (szilikagél, CH₂C1₂/EE) amikor is 2,43 g terméket nyerünk. Az így kapott olajos anyagból 2,4 g-ot 30 ml etanol/víz-2:1 elegyben oldunk és 585 mg szilárd nátrium-hidroxiddal reagáltatjuk. 2 óra elteltével az etanolt vákuumban ledesztilláljuk, a vizes oldatot pH=3-ra beállítjuk és ugyancsak vákuumban betöményítjük. A visszamaradó anyagot acetonnal elkeverjük és a szerves oldatot az oldhatatlan résztől elválasztjuk. Szárítás és az oldat betöményítése után 1,89 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

Forg. kép.: [a]^=-9,4⁰ (c=l, etanol)

17. példa

N-(2-piridil)-etoxi-karbonil-L-Met-L-Nya-[(1 -S-ciklohexil-meiil-2-S-hidroxi-5-(2 -piridil)]-n-pentilamin 167 mg 2-Pyoc-Met-OH-t és 190 mg 5. példa szerint előállított vegyületet a 2. példa szerint reagáltatunk és

HU 206 371 Β kromatográfiás feldolgozás után 64 mg cím szerinti vegyületet nyerünk, op. 104-105 °C.

MS (FAB): 657 (M⁺+l)

18. példa

4-piridil-metil-4-nitro-fenil-karbonát

20,3 g klór-hangyasav-p-nitro-fenil-észtert 150 ml vízmentes CH₂Cl₂-ben oldunk és nitrogénatmoszférában 0 °C-ra lehűtjük. Hozzáadunk 520 mg 4-dimetil-amino-piridint (DMAP) majd 10 g 4-hidroxi-metil-piridint csepegtetünk hozzá 50 ml vízmentes CH₂Cl₂-ben oldva. A reakciókeveréket ezután 1 éjszakán át keverjük, majd a kiváló kristályos anyagot szűrjük, a kristályokat friss CH₂Cl₂-ben melegen átkristályosítjuk és lehűtés után ismételten szűrjük. Kitermelés

17,5 g, op. 150-154 °C.

19. példa

Ν-4-piridil-metoxÍ-karbonil-L-fenil-alanin 8 g 4-piridil-metil-4-nitro-fenil-karbonátot és 4,82 g

L-fenil-alanint 350 ml acetonitril/víz= 1:1 elegyben oldjuk és hozzáadunk 45 ml 2 n nátrium-hidroxidot (pH-10). A kapott keveréket egy éjszakán át keverjük, majd az acetonitrilt vákuumban eltávolítjuk. A vizes oldat pH-ját 6-ra beállítjuk, háromszor dietil-éterrel mossuk, majd a pH-t 1-re állítjuk be és a kapott anyagot szárazra pároljuk. A visszamaradó anyagot vízben oldjuk, ecetsav-észterrel erőteljesen extraháljuk, majd ρΗ-2-re beállítjuk és a kiváló csapadékot leszívatjuk. Ennek mennyisége szárítás után 7,3 g, op. 195-197 °C.

A 19. példában leírtak szerint eljárva a következő példákat állítjuk még elő:

20. példa

N-[2-(N-Ftálimidil)-etoxi-karbonil]-L-fenil-alanin op.: 65-72 ^eC

21. példa

N-(3-Piridil-etoxi-karbonil)-L-fenti-alanin-hidroklorid op.: 105 °C

22. példa

N-(2-piridil-etoxi-karbonil)-L-metionin-szulfonhidroklorid op.: 48 °C

23. példa

N-(4-piridil-etoxi-karbonil)-L-fenil-alanin op.: 196-204 °C (bomlik)

24. példa

N-(N-terc-butoxi-karbonil-4-piperidil)-etoxi-karbonil-L-fenil-alanin

MS (DCI): 421 (M⁺+l)

25. példa

N-(N-terc-butoxi-karbonil-2-piperidil)-etoxl-karbonil-L-fenil-alanin op.: 52 °C

26. példa

N-[2-(4-morfolino)-etoxi-karbonil]-L-fenil-alanin MS (DCI): 323 (M⁺+l) op.: 66 °C (szublimál)

27. példa

N-[2-(N-metil-pirrolidin-2-il]-etoxi-karbonil)-L-fenil-alanin

MS (DCI): 321 (M⁺+l)

28. példa

N-[2-(4-terc-butoxi-karbonil-piperazin-l-il)-etoxikarbonil]-L-fenil-alanin

MS (DCI): 421 (M⁺+l) op.: 85 °C

A 17. példa szerint előállított vegyület alkalmazásával a következő vegyületeket állítjuk elő:

29. példa

N-[2-(N-ftalimidll)-etoxi-karbonil]-L-Phe-L-Nva[(lS-cÍklohexÍl-metll-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin

A cím szerinti vegyületet a 20. és 5. példában előállított vegyületekből a 2. példában leírtak szerint állítjuk elő, op. 57-62 °C.

MS (FAB): 740 (M⁺+l)

30. példa

N-2-(3-piridil-etoxi-karbonil)-L-Phe-L-His-[(l-Scíklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin

MS (FAB): 709 (M⁺+l)

37. példa

N-(2-morfolino)-etoxi-karbonil-L-Phe-L-Nva-[(1 -Sciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin

MS(FAB): 680(M⁺+l)

32. példa

N-[2-(N-metil-pirrolidin-2-il)-etoxi-karbonil]-LPhe-L-Nva-[(l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5(2-piridil)]-n-pentilamin

MS (FAB): 678 (M⁺+l)

R_f 0,52 (CH₂C1₂/CH₃OH/H₂O/CH₃COOH 100/50/10/5), szilikagélen.

33. példa

N-[2-(4-terc-butoxi-karbonil-piperazin1 -il)-etoxi-karbonll]-L-Phe-L-Nva-[ (1 -S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin

MS (FAB): 779 (M⁺+l)

34. példa

N-[2-(2-piridil)-etoxi-karbonil]-L-metionin-szulfonL-norvalin-[l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2piridil)]-n-pentilamin op.: 79-81°C

MS (FAB): 689 (M⁺+l)

HU 206 371 Β

35. példa

N-[2-(N-terc-butoxi-karbonil-2-piperidil)-etoxi-karbonil]-L-Phe-L-Nva-[l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5'-(2-piridil)] -perit ilamin A cím szerinti vegyületet az 5. példa és a 24. példa szerinti vegyületekből a 2. példában leírtak szerint állítjuk elő.

MS (FAB): 778 (M⁺+ l) op.: 59-61 °C

36. példa

N-[2-(2-piperidiÍ)-etoxi-karbonil]-L-Phe-L-Nva-[lS-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-pentilamin

A cím szerinti vegyületet a 34. példában leírt vegyületből az 5. példa szerinti eljárással, majd ezt követően kromatográfiás tisztítással nyerjük.

MS (FAB): 678 (M⁺+l)

R_F 0,30 (CH₂Cl₂/MeOH 9:1), szilikagélen.

37. példa

N-[2-(N-terc-butoxi-karbonil-4-piperidil)-etoxi-karbonil]-L-Phe-L-Nva-[l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-pentilamin

A cím szerinti vegyületet 23. és 5. példa szerinti vegyületekből a 2. példában leírtak szerint állítjuk elő. MS (FAB): 778 (M⁺+l) op.: 65-72 °C

38. példa

N-[2-(4-piperidil)-etoxi-karbonil]-L-Phe-L-Nva]l-S-ciklohexil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-pentilamin

A cím szerinti vegyületet a 36. példa szerinti vegyületből az 5. példában leírtak szerint, majd azt követően kromatográfiás tisztítással nyerjük.

MS (FAB): 678 (M*+l)

R_F 0,22 (CH₂Cl₂/metanol 9: 1), szilikagélen.

39. példa

N-[2-(N-terc-butoxi-karbonil-2-piperidil)-etoxi-karboml]~L-Phe-L-His-[l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-pentilamin op.: 98 °C bomlik

MS (FAB): 817 (M⁺+l)

R_fO,33 (CH₂C1₂/CH₃OH 9: 1), szilikagélen.

40. példa

N-[2-(2-piperidil)-etoxi-karbonil]-L-Phe-L-His-[IS-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)] -pentilamin

MS (FAB): 717 (M⁺+l)

41. példa

N-(2-morfolin)-etoxi-karboml-L-Phe-L-His-[l -Sciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-penli lamin op.: 70-81 °C

MS (FAB): 718 (M⁺+1)

R_F 0,72 (CH₂C1₂/CH₃OH 9:1)

42. példa

N-(2,2,5,5-tetrametil-l ,3-tiazolidin-4-il-karbonti)-Lfenil-alanil-L-norvalil-[l-S-ciklohexil-metil-2-Shidroxi-5-(2-piridil)]-pentilamin

A cím szerinti vegyületet az 5. példában leírt vegyületből, valamint N-(2,2,5,5-tetrametil-l,3-tiazoHdin-4il-kabronil)-L-fenil-alaninból nyerjük a 2. példában leírt eljárás szerint.

MS (FAB): 695 (M⁺+l)

R_F0,51 (CH₂C1₂/CH₃OH), szilikagélen.

43. példa

N-[2-(4-terc-butoxi-karbonil-piperazin-l-il)-etoxikarbonil]-L-Phe-L-His-[I-S-ciklohexil-metil-2-Shidroxi-5-(2-piridil)]-n-pentilamin

A cím szerinti vegyületet a 13. és 28. példa szerinti vegyületekből a 2. példa szerinti eljárással nyerjük.

MS (FAB): 817(M⁺+1) op.: 82-89 °C

44. példa

N-[2-piperazin-l-il)-etoxi-karbonil]-L-Phe-L-His[l-S-ciklohexil-metil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-npentilamin

A cím szerinti vegyületet a 43. példából kiindulva az

5. példa szerinti eljárással nyerjük.

MS (FAB): 717 (M⁺+l)

45. példa

N-3-piridil-karbonil-L-Phe-L-His-[l-S-ciklohexilmetil-2-S-hidroxi-5-(2-piridil)]-pentilamin

A cím szerinti vegyületet Ν-3-piridil-karbonil-L-fenil-alaninból és az 5. példában leírt vegyületből állítjuk elő a 14. példa szerinti eljárásból. Az ily módon kapott terméket CF₃COOH-val kezeljük a 15. példában leírtak szerint. Kromatografálás után 412 mg terméket nyerünk.

MS (FAB): 666 (M⁺+l) op.: 103-110 °C

R_f0,18 (CH₂C1₂/CH₃OH 9: 1)

Claims (1)

1. SZABADALMI IGÉNYPONT

   Eljárás (I) általános képletnek megfelelő vegyületek O R² OH R³

   11 111

   R'-C-A-B-NH-CH-CH-CH-R⁴ (I) valamint fiziológiásán elfogadható savaddíciós sóik előállítására - a képletben

   R¹ jelentése Het-(l-6 szénatomos)-alkil-, Het-(l-6 szénatomos)-alkoxi-, piridil-, piridil-merkapto-(l6 szénatomos)-alkil-, amino-tiazolil(l-6 szénatomos)-alkilcsoport, tiazolidinil-csoport és Hét jelentése 5-6 tagú telített, egy N atomot tartalmazó heterociklusos gyűrű, amely további heteroatomként O, vagy N atomot is tartalmazhat és a gyűrű 1-6 szénatomos alkil- vagy 1-6 szénatomos alkoxi-karbonil-csoporttal lehet helyettesítve, továbbá lehet még piridil- vagy ftálímidil-csoport,

   HU 206 371 Β

   A jelentése L-fenilalanil-, L-metionil-, L-metionilszulfon-csoport,

   B jelentése L-norvalil- vagy L-hisztidil-csoport,

   R² jelentése 4-7 szénatomos cikloalkil-(l-6 szénatomos)-alkilcsoport, , R³ jelentése hidrogénatom,

   R⁴ jelentése -(CH₂)_m-CHR⁵-D (II) általános képletű csoport, ahol í R⁵ jelentése hidrogénatom,

   D jelentése piridilcsoport és mértéke 1, azzal jellemezve, hogy egy végállású szabad karboxilcsoportot tartalmazó, kívánt esetben védett fragmenst

   5 vagy annak reakcióképes származékát a megfelelő, szabad aminocsoportot tartalmazó fragmenssel kondenzáljuk és adott vagy kívánt esetben a védőcsoportokat lehasítjuk és a kapott vegyűletet fiziológiásán elfogadható savaddíciós sóvá alakítjuk.